„Kőhalmy Tamás” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „KŐHALMY Tamás (Sárosd, 1936. febr. 16.–Sopron, 2003. szept. 10.) erdőmérnök. =Élete= A mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1979), doktora (19...”) |
(Nincs különbség)
|
A lap jelenlegi, 2011. június 17., 17:35-kori változata
KŐHALMY Tamás (Sárosd, 1936. febr. 16.–Sopron, 2003. szept. 10.) erdőmérnök.
Élete
A mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1979), doktora (1994). 1960-ban a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán erdőmérnöki oklevelet szerzett, 1973-ban az Erdészeti és Faipari Egyetemen doktorált. 1960–1961-ben a Kaposvári Erdőrendezőség erdőmérnök-gyakornoka, 1961–1962-ben a székesfehérvári Mezőföldi Erdőgazdaság előadója, 1962 és 1968 között a Veszprémi Erdőgazdaság erdészetvezetője, 1968-tól 1976-ig a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság vadászati osztályvezetője. 1976-tól 1979-ig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, ill. a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar vadgazdálkodási tanszékének tudományos főmunkatársa, 1979 és 1994 között tanszékvezető docense, haláláig tanszékvezető egyetemi tanára. Vadbiológiával, vadgazdálkodással, a vadtakarmányok tápértékének vizsgálatával, a vadállomány mennyiségi alakulásával, a különböző vadon élő állatok etiológiájával, populációdinamikai kutatásával foglalkozott. A vadgazdálkodás feltárását végző expedíció tagjaként kilencszer járt Mongóliában. Az MTA Erdészeti Bizottságának tagja, a Vadgazdálkodási Albizottság elnöke. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács Eurázsiai Nagyvadbizottságának elnöke. 1986-ban a Nimród-emlékérem, 1995-ben a Hubertusz-kereszt, 1996-ban a Pro Silva Hungariae Díj kitüntetéseket kapta. – Sírja a soproni Szent Mihály temetőben.
Művei
- A hidrológiai viszonyok szerepe vadállományunk környezeti kapcsolataiban. (Egyetemei doktori értekezés.) Sopron, 1973.
- Főbb környezeti tényezők értékelése a mongol vadgazdálkodásban és hatásuk a nemzetközi együttműködésre. (Kandidátusi értekezés.) Sopron, 1978.
- Vadgazdálkodástan. I–II. Sopron, 1984.
- Adatok az erdők természetes vadeltartó képességének megállapításához. = Vadbiológia. 2. Gödöllő, 1988.
- A szabadterületi nagyvadgazdálkodás mennyiségi határértékeinek új megközelítése. = Az Erdő, 1990.
- A vadászterület berendezései. Bp., 1990.
- Vadgazdálkodás. Bp., 1990.
- A faállománytípus-csoportok cserjeszintjéből felvehető téli vadtakarmány korosztályok szerinti dinamikája. (Doktori értekezés.) Sopron, 1991.
- Egyéni vadászati módok. Bp., 1991.
- Vadászati Enciklopédia. (Szerk.) Bp., 1995.
- Vadászálmok Mongóliában. Bp., 1997.
- Korbecslések szarvastól a siketfajdig. Sopron, 1999.
Irodalom
- Révai Új Lexikona. 12. köt. Szekszárd, 2003.