A lap 2011. június 21., 14:19-kori változata

LATINOVITS Zoltán (Bp., 1931. szept. 9. – Balatonszárszó, 1976. jún. 4.) színművész.

Élete

A magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő egyénisége. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, utána asztalos-tanuló, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Közben öntevékeny színjátszó kör tagja. 1956-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Segédszínész Debrecenben, de rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt, nemsokára már vezető színész Miskolcon. 1962-től a Vígszínház tagja. 1971 őszén a Veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Több mint ötven filmben játszott. Szenvedélyes hangú, egyéni írásaival a művészet az egyéniség szabadságáért emelt szót. 1975-től Érdemes Művész, 1966-ban Jászai-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat kapott.

Művei

• Ködszurkáló. Önéletrajzi jegyzetek. Bp., 1973.
• Verset mondok. Bp., 1978.
• Emlékszem a repülés boldogságára. Összegyűjtött írások. (Szerk.: SZIGETHY Gábor.) Bp., 1985.

Irodalom

• HEGYI Béla: ~. Legenda, valóság, emlékezet. Bp., 1983.
• MOLNÁR GÁL Péter: ~. Bp., 1990. - Új Horizont, 1990. 5. sz.