„Nádházi Lajos” változatai közötti eltérés

A lap 2011. június 28., 10:45-kori változata

NÁDHÁZI Lajos (Gyula, 1928. okt. 9.–Zirc, 2009. okt. 8.) tanár, pedagógiai előadó, pszichológus.

Élete

1953-ban a DISZ Központi Vezetősége Főiskoláján, 1959-ben a Jászberényi Állami Tanítóképzőben, 1964-ben az Egri Állami Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán végzett. 1970-ben a budapesti tudományegyetem pedagógia–pszichológia tanári szakán oklevelet, 1986-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1946 és 1949 között hadirokkantként betegállományban. 1949-től a Magasépítő Vállalat anyagkezelője. 1950-ben Putnok, Gyula, Bezsi táborvezetője, úttörőtitkára. 1951-től 1960-ig Nógrád megyei úttörőtitkár, 1960 után a Csillebérci Úttörő Nagytábor táborvezető-helyettese, Budapesten. 1963-tól a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztálya osztályvezető-helyettese, 1965-től az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságán közművelődési referens, 1970-től az MSZMP Nógrád Megyei Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese, Salgótarjánban. 1972 és 1984 között Zánkai Balatoni Úttörőváros főigazgatója, 1984-tól az intézmény könyvtár- és múzeumvezetője. 1988-tól nyugdíjasként Veszprémben élt. Mindvégig a gyermekek és az ifjúság nevelése és művelődése területén dolgozott. Személyéhez kötődik a zánkai Balatoni Úttörőváros arculatának és szervezeti működésének kialakítása. 1957-től a Magyar Úttörők Szövetsége (MÚSZ) alapító tagja. 1959 és 1986 között a MÚSZ Országos Tanács, 1970-től 1991-ig az Országos Úttörő-történeti Bizottság, 1990-től a Veszprém Megyei Neveléstörténeti Társaság, 1999-től az Úttörők Baráti Kör alapító tagja. 1950-től több párt- és társadalmi szervezet városi, járási és megyei vezetői, és tanácsadói testületeinek tagja. Az úttörőmozgalom történetét kutatta.

Több mint 150 cikke és tanulmánya jelent meg az úttörő- és ifjúsági mozgalom, ill. a pedagógia témakörében. Írásait közölte a Nógrádi Népújság, a Palócföld, a Nógrád, a Népművelés, a Népművelési Értesítő, az Ifjúkommunista, az Úttörővezető, a Könyvtáros, a Pedagógiai Szemle stb. – 2010. június 15-től a zánkai tábor főépületén tábla őrzi emlékét.

Díjai és kitüntetései

• 1955 Munka Érdemérem.
• 1960 Kiváló Úttörővezető.
• 1968 KISZ-érdemérem.
• 1968 Munka Érdemrend ezüst, 1971, 1984 arany.
• 1969 Magyar Békemozgalom arany.
• 1978 Úttörővezető Érdemérem.
• 1980 Haza Szolgálatáért Érdemérem arany.
• 1981 Gyermekekért Érdemérem.
• 1984 1300 éves Bulgária.

Művei

• Népművelésünk feladatai (Társszerző.) Salgótarján, 1967.
• Életünk 1977-ben. Zánka, 1978. (Ill. a sorozat 1983-ig évenként megjelent kötetei.)
• Úttörőévek Nógrádban: 1946–1981 (Társszerző.) Salgótarján, 1981.
• Balatoni Úttörőváros (Társszerző.) Bp., 1981.
• Múltunkat értékelve formáljuk a jövőt (Társszerző.) Bp., 1985.
• Nógrád megye úttörőszervezetei negyedszázados történetének kronológiája: 1946–1972. Salgótarján, 1986.
• Hírvivő: az Úttörőmozgalmi Múzeum és Könyvtár tájékoztatója, 1986-os és 1988-as évfolyam.
• A magyar úttörőmozgalom történeti kronológiája: 1945–1998. Bp., 1999.

Irodalom

• Úttörő történészek. = Úttörővezető, 1974. 3–4. sz.
• Közéletiségről beszélgettünk. = Úttörővezető, 1978. 9. sz.
• Egy életút tanulságokkal. = Népszava, 1988. okt. 5.
• Úttörő-kronológia. = Köznevelés, 2000. jan. 28.