A lap 2011. július 4., 09:13-kori változata

PILINSZKY János (Budapest, 1921. nov. 25.–Budapest, 1981. máj. 27.) író, költő.

Élete

Budapesten érettségizett, ott járt egyetemre is, jogot, magyar irodalmat is művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938–1939-ben a Napkelet, az Élet és a Vigília közölte. 1947–1948-ban az Újhold társszerkesztője, nevét joggal sorolják az újholdasok köréhez, de erős szellemi kötődések fűzték más csoportosulásokhoz is. 1947-ben a Trapéz és Korlát c. kis kötetével elnyerte a Baumgarten-díjat. 1949 után a verseit nem jelentették meg, ekkor verses meséket írt. A hatvanas évektől ismét publikálhatott, a folyóiratok örömmel fogadták verseit és műfordításait. Veszprém megye több településével állt kapcsolatban. Fiatal korában, 1931 és 1944 között rendszeresen Balatonkenesén nyaralt, ahol a családnak villája volt. 1980-ban Kossuth-díjat kapott. A község általános iskolája 1996 végén felvette nevét. Gyakran vendégeskedett Lipták Gáborék balatonfüredi házában. A Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét.

Művei

• Összegyűjtött művei. 1. Versek. Budapest, 1992., 2. Széppróza. Budapest, 1993., 3–4. Tanulmányok, esszék, cikkek. Budapest, 1993.
• Beszélgetések. Budapest, 1994.

Irodalom

• LIPTÁK Gábor: Nyitott kapu. Budapest, 1982.
• TÜSKÉS Tibor: ~ alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest, 1986.
• KECSKÉS József: ~ nyomában Kenesén. = Napló, 1996. nov. 28.
• Pilinszky és Kenese. (Részletek Pilinszkyről szóló írásokból.) = Somogy, 1997. 5. sz.
• ILLÉS Lajos: Karácsonyi találkozás ~sal. = Íróhistóriák. Budapest, 1997.