A lap 2011. július 5., 16:39-kori változata

SAVANYÚ Jóska, Savanyó Jóska (Izsákfa, 1845–Tótvázsony, 1907. ápr. 9.) bakonyi betyár. Apja Orosziban volt számadó juhász.

Élete

Első rablását 1881-ben követte el Csabrendeken, amikor társaival kirabolta Háczky Kálmán földbirtokost és agyonlőtték Bogyay Antal főbírót. Rablóvezérségének fénykora 1881-től 1884-ig tartott. 1883-ban országos körözést adtak ki ellene, és ezer forintos díjat tűztek ki fejére. 1884-ben statáriumot hirdettek elfogatására. Ez év májusában mulatozás közben került csendőrkézre a zalahalápi csárdában. 1884. május 4-én történt elfogatása után derült ki, hogy a rablások és fosztogatások jelentős részét nem Ő, hanem a nevében követték el. 1886-ban halálra ítélték, de kegyelmet és tíz év börtönbüntetést kapott. Az illavai és a váci fegyház foglya volt, 1906-ban gr. Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott. Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Tótvázsonyban temették el, ahol sírja idegenforgalmi látványosság. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla.

Irodalom

• RELKOVIS Davorka: Adalékok a Somló-vidék folklórjához. Budapest, 1929.
• A gyöngyösi csárda. 8. bőv. kiad. Veszprém, 1967.
• ZÁKONYI Ferenc: A vámosi csárda. Balatonfüred, 1967.
• FORRAY Dezső: ~, a rettegett bakonyi betyár kalandjai (Színmű.). Budapest, 1912.
• VAJKAI Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu folklórja. Budapest, 1987.
• VERESS D. Csaba: Tótvázsony múltja és jelene. Veszprém–Balatonfüred, 1994.
• ÁCS Anna: Betyárok az irodalomban. = Somogy, 1997. 5. sz.