A lap jelenlegi, 2011. július 8., 15:54-kori változata

SZALAY (István) Jeromos (Nóráp, 1896. ápr. 16.–Párizs, 1964. dec. 12.) szerzetes, irodalomtörténész, nyelvész.

Élete

A középiskolát Pápán végezte, 1914-ben lépett a Szent Benedek-rendbe. 1921-ben történt pappá szentelése után tanár a Pápai Bencés Gimnáziumban. 1924–1925-ben szerkesztette a Pápa és Vidéke c. hetilapot. 1925 és 1929 között, megszakításokkal Párizsban tanult. Hazatérte után Pannonhalmán főiskolai, majd Kolozsváron egyetemi tanár. 1942-ben, Párizsban telepedett le, ahol először a párizsi magyarok lelkésze, majd a franciaországi magyarok főlelkésze. Nórápon, a r. k. templomban tábla őrzi emlékét, amelyet hálából készíttettek a 2. világháború francia hadifoglyai. 1928-ban megkapta a Francia Akadémia jutalomdíját.

Művei

• Szent Benedek élete és műve. Budapest, 1931.
• A katolikus gondolat útja az újkori Franciaországban. Budapest, 1938.
• Grammaire francaise a lůsage des Hongrois. Pannonhalma, 1938.
• A francia irodalom és a katolicizmus. Pannonhalma, 1942.

Irodalom

• Szalay Jeromos irodalmi működése. Budapest, 1943.,
• GAÁL ZOLTÁN: ÉLETMŰVEK, ÉLETPÁLYÁK. GYŐR, 1987.