A lap 2011. július 11., 10:26-kori változata

SZEMERE Pál (Pécel, 1785. febr. 19.–Pécel, 1861. márc. 14.) költő, kritikus, szerkesztő.

Élete

Iskoláit többek között Pápán végezte, Pesten és Pécelen lakott. 1808-ban ügyvédi diplomát szerzett, de az irodalom érdekelte. A Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója, 1831-ben a Magyar Tudós Társaság, 1840-ben a Kisfaludy Társaságnak tagja. Gazdálkodó és ügyész volt, később csak az irodalomnak élt. Kazinczy híveként Kölcseyvel együtt írta a Felelet a Mondolatra c vitairatot. Kazinczy is bizalmasának tekintette, a nyelvújítási harcokban elsősorban az ő támogatására számított. Szerkesztette a Hazai és Külföldi Tudósításokat, a Tudományos Gyűjteményt, az Aurórát. Sokat tett a magyar irodalomkritika kibontakoztatásáért.

Művei

• Alkalmi versdarabkák. Pozsony, 1802–1804.
• Poétai zsengék. Pest, 1806.
• A párisi adós. (vígjáték) Buda, 1841.
• Szemere Pál munkái. 1–3. Köt. (kiad. és bev.: SZVORÉNYI József.) Budapest, 1890.

Irodalom

• JÁNKY István: ~ esztétikai és poétai nézetei. Pécs, 1928.
• P. BALÁZS János: ~ mint nyelvész. = Magyar Nyelv, 1961. 4. sz.