„Török Bálint” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „TÖRÖK Bálint, Enyingi Török Bálint (Szigetvár, 1503 körül–Isztambul, Héttorony, 1550. szept.) főkapitány. =Élete= Az Egri csillagok c. regényből ismert ...”) |
(Nincs különbség)
|
A lap jelenlegi, 2011. július 12., 17:10-kori változata
TÖRÖK Bálint, Enyingi Török Bálint (Szigetvár, 1503 körül–Isztambul, Héttorony, 1550. szept.) főkapitány.
Élete
Az Egri csillagok c. regényből ismert főúr és katona, dunántúli főkapitány. Nagyapja Török Ambrus, Mátyás király soproni kapitánya, aki a nagybirtokos nemesség közé emelkedett. Megvásárolta Enyinget és Szigetvárt, 1481-ben címeres levelet kapott. Atyja Török Imre nándorfehérvári bán. Török Bálint neve először 1507-ben, II. Ulászlótól kapott levélben fordult elő. Ifjúkorát katonás nevelésben töltötte, Nándorfehérvár eleste után Zápolyai erdélyi vajdával Budára, 1524-ben a Havasalföldre ment. Visszatérte után a királyi testőrség élén állt. Mohács után többször változtatta pártállását. 1524-től Ferdinánd párti és részt vett János király üldözésében. A Szulejmán csapatai feletti Bécs-környéki győzelem iránti hálából Pápa várát és tartozékait kapta. Ferdinánd adománylevele 1535. augusztus 27-én kelt. 1536-ban János pártjára állt, de pápai birtoklásában megerősítették. Egyben megbízták Veszprém és Pápa őrizetével. Ígéretét megtartva 1537-ben Pápa várát megvédte a Ferdinánd-párti ostromlókkal szemben. 1540-ben Buda alatt a törökök elfogták és a Konstantinápolyi Héttoronyba zárták. Török Bálint az 1520-as években kezdődött reformáció eredményeit erősítette Pápán. Támogatta a ref. iskolát, tanítókat hozatott. Két fia János és Ferenc követte Pápa birtoklásában. A család utolsó férfi tagja Török István 1618-ban halt meg. Nővére Zsuzsanna leszármazottai az Esterházyakban, Pápa új birtokosaiként éltek tovább.
Irodalom
- Török Bálint deákjának Martonfalvy Imrének naplótöredékei és emlékirata 1555–1585. Budapest, 1886.
- SEBESTYÉN Béla: Enyingi ~ mint Pápa város földesura 1535–1555. Pápa, 1911.
- VERES D. Csaba: Várak a Bakonyban. Budapest, 1983.