Vasútunk építése

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2014. február 13., 18:35-kor történt szerkesztése után volt. (Forrás)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Írta: Schildmayer Ferenc


Mint ismeretes, 1909. július 9-én megindult a menetrend szerinti közlekedés a Budapest-Tapolca fővonalon, valamint a csatlakozó Veszprém- Alsóörs szárnyvonalon. Az eseményről korábbi újságcikkben történt ismertetés, ezért most a megnyitást megelőző hosszú évtizedes küzdelmekről, valamint az építés mozzanatairól essen röviden szó.

A Balaton déli partján 1861-ben megépült a vasút és nagy valószínűséggel az északi part települései, leginkább már a reformkorban is jelentős látogatottságnak örvendő Balatonfüred, hasonló közlekedési megoldást szeretett volna. A vasúttal kapcsolatos kérdésekről a veszprémi újságok számtalan híradásban és cikkben emlékeztek meg, hírt adva a különböző fórumok és személyek által kifejtett tevékenységről. Néhány érdekesebb adat, illetve idézet az említett újságokból.

1894. augusztus 12. Balatonfüreden a Gyógyteremben megtartott értekezleten Óvári Ferenc és Véghely Dezső javaslatára kimondták: „...haladéktalanul szükséges, hogy a vasút Szent-Király-Szabadja, Vörösberény és Almádi érintésével, mindenütt a Balaton partján haladva egész Keszthelyig kiépíttessék.” 200 tagú végrehajtó bizottságot és egy kisebb bizottságot választottak. Utóbbinak elnökei Véghely Dezső Veszprém és Csertán Károly Zala megyei alispánok lettek.

1895. június 9. „Gőzmozdonyi vasútvonalra” az előmunkálati engedélyt 1 évre kiadták.

1899. február 5. Tapolcán született döntés szerint az északi parti vasút villamos üzemű lesz.

1900. január 21. „Veszprém-Balatonfüred szakasz tervei teljesen készek. Villamos üzem sokba kerül, a gőzős forgalma nehézkes, automobil kocsikra van tervezve.”

1900. február 25. A Káptalan 400 korona/katasztrális hold árért a szükséges területeket átengedi.

1903. március 17. Az almádi községházán bejárást tartottak a községet érintő területek ügyében.

1906. július 8. Az állomásokat részletesen felsoroló újságcikkben megemlítik, hogy a vonat sebessége 60 km/óra lesz.

1906. december 23. Tömeges küldöttség jelent meg a parlamentben Wekerle miniszternél, a vasút ügyében.

1907. március 10. A parlamentben elfogadják a vasútról szóló törvényjavaslatot, amelyre vonatkozóan az előadói beszédet Óvári Ferenc mondta el.

1907. május 12. A MÁV meghirdette a „nyilvános árlejtést”, amelyre 11 ajánlat érkezett. Közülük a Babocsay és Baján cég 7.330.000 koronás ajánlata volt a legjobb, amelyet elfogadtak.

1908. május 31. „Szükségük lesz a vállalkozóknak arra a 9 hónap haladékra, amit a kereskedelmi miniszter a munkásmozgalmak esetére adott. Levonások miatt békétlenkednek a munkások.” írta a Veszprémi Hírlap.

A Balatoni Szövetség „Balaton” című folyóirata több folytatásban értékelte a vasút építését és a Veszprém-Almádi szakaszról így ír: „...6 m nyílású a Remete-patak hídja, 3100 m3 kő kellett a támfalakhoz, sziklabevágásban 10.000 m3 kő kibontása, Öreghegyi állomás előtti 4 m-es boltozott híd. Az egész szárnyvonalon 110.000 m3 földmozgósítás, 31 híd és 16 km vágány készült el alig hét hónap alatt.”

Lehet, hogy ma is kellene hozzá ennyi idő?

Forrás

Új Almádi Újság[1] 2005. (17. évf.) 7. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

  1. Új Almádi Újság honlapja