Blaha Lujza szálloda és étterem

BALATONFÜRED, BLAHA LUJZA UTCA 4.

A több mint 140 éves, klasszicista stílusban épült műemlék Füred egyik legismertebb épülete. A Blaha Lujza utcára nyíló egykori nyaraló eredeti alakját megőrizte, keleti, emeletes szárnya azonban már 20. századi toldás. A falai között működő szálloda és étterem legnevesebb tulajdonosának, a 19. század végi népszínművek híres primadonnájának, Blaha Lujzának (1850. szeptember. 8.–1926. január. 18.) nevét őrzi. Az épület homlokzatán olvasható felirat szerint 1893–1916 között ez volt a „nemzet csalogányának” legkedvesebb fészke. A fürdővendégek névsora szerint – a felirattól eltérően – már 1916-ban a szomszédos Huray villában pihent.

Az épületen 1957-ben a művésznő plakettjével díszített emléktáblát helyeztek el, amely szerint klasszicista stílusban, oromzatos előcsarnokkal 1861-ben épült. A nyaraló azonban nem akkor, hanem öt évvel később, 1867-ben készült.

Az apátság által 1866-ban felparcellázott és eladásra kínált telkek egyikén elsőként építtetett nyaralót özvegy Szűcs Lajosné. „Ugy látszik, az újonnan kinevezett főapát megértette a régi panaszt, és segíteni iparkodik a bajon. Legalább arra mutat a célszerű intézkedése, hogy sok házhelyet méretett ki, melyek most magánosok számára eladók, 1 forinttól 1 frt 50 krig négyszög ölenkint. Ily helyre építtetett Szücs Lajosné asszony már is egy szép lakot, s úgy halljuk, egy év múlva több nyaraló is fogja díszíteni e szép vidéket.” 1868 júniusában már lakható az épület: „…meg kell említenünk a művészetek és az irodalom egyik leghőbb pártfogóját, a jótékonyságairól általánosan ismeretes Szücs Lajosné úrhölgyet, ki most már – mindenki örömére felüdült súlyos betegségéből. Izléssel épült új villájában lakik…” Szücs Lajosné gazdag, de adakozó, köztiszteletben álló személyisége volt akkoriban a pesti és a füredi társasági életnek. A korabeli lapok gyakran adtak hírt jótékonyságáról.

Jókai Mór rokonaként az író életében is jelentős szerepet játszott. Váli Mari, az író unokahúga így ír róla visszaemlékezésében: „Egy kedves és szeretett unokanővére lakott Pesten nagymamácskámnak. özv. Szücs Lajosné, született Szőcs Erzsébet (nagymamácskám anyja és Szücs Lajosné apja voltak testvérek.) Ennek a kitűnő magyar gazdaasszony- és honleánynak szép kétemeletes háza volt a Nemzeti Múzeummal csaknem átellenben; melynek első emeletén maga lakott a ház úrnője, de a felső emelet bérbe volt adva, s ezen emelet utcai részében volt az idő szerint lakásuk Jókai Móréknak. Szücs Lajosné néni nagyon kedvelte Móricz öccsét, és igen nehezen esett jó szívének, hogy az a szegény fiatalember úgy elszakíttatott szerető családjától a házasság által. Mikor értesült róla, milyen ügyesen szerzett Laborfalvi Róza az urának „komáromi Geleitscheint”, melynek oltalmában bízva hazahozta tardonai rejtekhelyéből Móricot, s aztán szerető gonddal rejtegette további lakásán, amíg csak a „Geleitschein”-nak érvényt nem tudott biztosítani, elhatározta magában a jó rokon, hogy megpróbálja a békeszerzést. Magának soha nem voltak gyermekei, mégis sejtette, hogy az anyai harag nem tarthat soká … annál kevésbé örökké… Így – egy ideig tartó habozását legyőzve – áldásos szándékától ösztönöztetve, felkereste unokanővérét.” 1860 tavaszán Szücs Lajosnétól költöztek Jókaiék a szomszéd Schmied-Unger-házba. Mikszáth Kálmán is megerősíti Szücsné szerepét a békülésben: „Az asszony nyakán élt, ahogy mondani szokták s ez nem igen vált előnyére. Maga is restellte s kétségbeesve jövője iránt, kereste a szálakat, hogy anyjával teljesen kibéküljön. Egyetlen rokona volt Pesten, özvegy Szücs Lajosné, ki megsajnálta Móricot s megbarátkozván Rózával is, kezébe vette ügyüket s mint közbenjáró szívóssággal és asszonyi tapintattal annyira meghajlítá a szigorú Jókay Józsefnét komáromi látogatásai alkalmával, hogy már 1850 nyarán azt a jó hírt hozhatta onnan, hogy Jókayné is békülni akar és szívesen veszi, ha fia és menye meglátogatják. Ez a látogatás csakhamar meg is történt s a teljes kibékülést eredményezte.” …. Jókaiék nem messze laktak a színháztól, a mostani Múzeum körúton egy rokonuk, az említett Szücsné tulajdonát képező csínos, új házban, mely egyszersmind átjáróul szolgált a Magyar utcába, ahol a Vasárnapi Újság szerkesztősége volt. Szücsné segítségét Szini Gyula és Eötvös Károly is megerősíti. Nem kis szerepe volt abban sem, hogy Jókai is nyaralót építtetett Füreden. „1868-ban ismét elmentünk Füredre. Ekkor már fel volt építve Hurayék villája és az öreg Szücs Lajosné nénié is.” „Szücs Lajosné néni is folyton kapacitálta bátyámat, hogy építtessen Füreden és lakjunk itt a szomszédságában.” – írta Jókay Jolán. Ismeretes, hogy Szücsné 1870-ben száz forintot adományozott a Balaton-Füredi Szeretetház javára, az ő gyűjtőívén adakozott nyaralójának későbbi tulajdonosa, Cséry Lajos országgyűlési képviselő és leánya, Cséry Szeréna, a későbbi Dániel Ernőné is. 1872-ben jelent meg folytatásokban Jókai Füreden készült híres regénye, Az arany ember. Utószavában az író leírja, hogyan segítette Szücs Lajosné a regény létrejöttét: ”…nagyanyai ágról ismét egy nagy vagyonú családból volt közös eredetünk: a Szűcsök-éből. Szűcs Lajosné még a hetvenes években mindenkitől ismert alakja volt a budapesti társaságnak. Nagy háza volt a Múzeum körúton, villája Balaton-Füreden: az idény alatt minden este ott lehetett látni a Nemzeti Színházban, szögletpáholyában. Jótékonyságáról beszélt minden közintézmény. Szép öregasszony volt. Én is kaptam tőle valami: ennek a regénynek az alapeszméjét. Egy délután összehozott vele a véletlen. Együtt utaztunk át a Kisfaludy gőzösön Balaton-Füredről Siófokig. A feleútban kegyetlen nagy vihar fogta elő a hajót: a veszedelmes Bakony szele egyszerre háborgó tengert alakított a kedves tóbul: az utazók férfia, nője mind tengeribetegséget kapott, s menekült a kabinokba. Csak mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten, föl sem véve az egész hajótáncoltató zivatart. – Csak fenntartja mibennünk az erejét az ősi Szűcs vér. – mondá nagynéném, ki maga is Szűcs családból született: nagyanyámnak nővére volt: férje után lett gazdag. S aztán odaültetett maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke folyvást a levegőben kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az „Arany ember” regényemnek a végét képezi, a fiatal özvegy, annak a vőlegénye: a katonatiszt, társalkodónője, a tiszt korábbi kedvese és annak az anyja között, kiket ő mind személyesen ismert. Ez volt az alapeszme, a végkatasztrófa, amihez aztán nekem a megelőző történetet, mely e végzethez elvezet, hozzá kellett építenem, s a szereplő alakokat, helyzeteket mind összeválogatnom: hihetővé tennem. De azok az alakok és helyzetek mind megvoltak valósággal.” Jókai is megemlíti az Utolsó napjai a fürdőidénynek című 1873-ban megjelent írásában, hogy a szezon végén utolsók között szokta elhagyni Füredet „a jóságáért köztisztelt Sz.-né nagynéném a sárgaházban” Az épület 1876-ban még Szücs nyaralóként szerepel. Tulajdonosa ebben vagy a következő évben halhatott meg, ugyanis 1877-ban már a Cséry családé, a Kisfaludy szobor alapkövében elhelyezett iraton Cséry Lajos, mint nyaralótulajdonos szerepel.

Az eddigi forrásokkal ellentétben a Cséry család nem vásárolta, hanem megörökölte a nyaralót: „Dánielné családja építtette a leghíresebb balatonfüredi villát, a régi kis templomtól szemközt állva, jobbra eső Fészek-nyaralót. A jótékonyságáról nevezetes özvegy Szűcs Lajosné építtette a nagy oszlopos házat s Dánielné édesanyja Cséry Lajosné, meg Tóth Lőrincné örökölték. Még akkor remek volt a kilátás, le a Balatonig semmi sem volt előtte.” 1878-ban a nyaraló már bérbe is vehető. „Özv. Szücs Lajosné, most Cséry-nyaraló. A Zsigmond és Ligetutcza elején, homlokzatával a templom utczára néz. Ezen nyaraló mellett vonulnak el egy részről a Zsigmond, másrészről a Ligetutcza. Van benne 10 szoba, egy konyha. Födött díszes előcsarnokából szép kilátás nyílik a Balatonra és a somogyi partokra. Gyümölcsös és virágos kertje a legszebbek egyike. A kert díszét nagyban emelné, ha a ligetutczai kőfal kerítés lebontatnék, s helyét a többi kertekéhez hasonló léczkerítés foglalná el. A nyaraló egészben és részben kibérelhető. Kút a kertben, épült 1867-ben. Ezen nyaralóhoz tartozik azon kis szőlőkert, mely az épület majdnem átellenében, a Talliánház és a templom közt elterül.” A házat megöröklő Cséry Lajosné, Halász Ida édesanyja Szücs leány volt. Férje Cséry (cséri) Lajos (1821–1906) nagybirtokos. Tanulmányait Sopronban, Pozsonyban és Pápán végezve 1840-ben Pestre jött szigorlatozni s itt id. Majláth György országbíró mellett a hétszemélyes táblánál joggyakornok volt, 1848¬–1849-ben báró Perényi Zsigmondnak, a szabadságharc egyik vértanújának titkára, majd 1865-ig Budapesten ügyvéd. 1868-ban képviselő lett, és 12 évig a ház tagja volt. Budapest törvényhatósági képviselőtestületének és közigazgatási bizottságának tagja; Puszta-Szt.-Lőrincen mintagazdasága és országos hírű tehenészete volt. Számos közhasznú intézet alapítója, az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulatnak, a gyapjúmosó gyárnak elnöke, a budapesti közúti vasút alelnöke, több pénz-és jótékonysági intézetnek választmányi vagy igazgatósági tagja. Ifjabb Cséry Lajos neve a múlt században még ismertebbé tette a család nevét. 1893-tól Pestlőrincen az un. Cséri-telepen gyűjtötték, szelektálták és dolgozták fel Budapest szemetét. 1880-ban a házat megöröklő Cséry Lajosné meghalt, valószínűleg ekkor adták el a villát. A család azonban nem lett hűtlen a Balatonhoz, a századfordulón a híradások arról adnak hírt, hogy Szepezden nyaraltak. Ifjabb Cséry Lajos testvére Cséry Szeréna azonban Füred törzsvendége marad. 1882-ben a nyaraló már Neugebaueréké, s közel tíz évig, 1893-ig a borkereskedő család tulajdonában maradt. Ebben az évben vásárolta meg legnevesebb tulajdonosa, Blaha Lujza „a nemzet csalogánya”. Naplójában, amelyet 1904-1905-ben a Magyar Hírlap folytatásokban közölt, külön fejezetet szentelt Füreddel kapcsolatos élményeinek. Visszaemlékezése szerint a villa megvétele előtt háromszor járt Füreden. Először 1871-ben, már a Nemzeti Színház tagjaként egy hangversenyt adott. Úgy emlékezett, hogy délben érkezett, este énekelt, utána reggelig, a Kisfaludy hajó indulásáig táncolt; a csárdást Batthyány Elemér gróffal úgy, hogy mindkét cipőjének sarkát elvesztette. Más forrás szerint a Balatonfüredi Szeretetház és a színház megsegítésére rendezett hangversenyen szerepelt, ahol Jókai felolvasta Milyen demokraták vagyunk? című írását, felesége Laborfalvi Róza pedig szavalt. Az eseményről szóló beszámolóban nem szerepelt a neve, a másnapi, július 30-i Anna-bálon részt vevő szépségek között azonban megemlítik. Egy rövid híradás azért megerősíti a vendégszereplést is. „Blaháné-Kölesy Lujza asszony folyvást zajos tetszés közt vendégszerepelt Balaton-Füreden.” Tehát két napig volt itt, szombaton, július 29-én a hangversenyen, másnap pedig a bálon. Érdekesség, hogy a bálon harmadik férjének Splényi Ödönnek akkori felesége is részt vett, mint „br. Splényiné”. Naplója szerint másodszor két év múlva, fürdővendégként pár hétig pihent Füreden. A közönség kérésére azonban az ott időző társulattal fellépett a Tündérlak, majd A szép Galathea című darabokban. Harmadszor egy veszprémi fellépés utáni rögtönzött füredi ebédre kirándult ide. (Korábban Pannonhalmán Vaszary Kolos főapát, a Balaton lelkes híve azt mondta neki, ha a Balatonban fürdik egészséges és hosszú életű lesz.) Ekkor már a Balaton olyan nagy hatást tett rá, hogy elhatározta, szabadságát Füreden fogja tölteni. 1881-ben házasságot köt harmadik férjével báró Splényi Ödönnel, a volt királyi honvéd századossal, a fővárosi rendőrség detektív osztályának felügyelőjével. 1891 nyarát is itt töltik. „Kivettük a Hortoványi-villát , s amint az idő engedte, odaköltöztem az egész családommal. Férjem is ott töltötte szabadidejét. Nagyon gyenge voltam még, mikor Füredre értünk, és többször kellett pihenőt tartanom, amíg a Balaton partjáról a villáig értünk. A rövid út oly hosszúnak tűnt föl, hogy én már az első villába akartam betérni, és sehogy sem hittem el, hogy nekem még tovább kell mennem. A férjem mondta, hogy az a villa, amelybe be akartam térni, és amely előtt ismételten pihenőt tartottunk, az első felesége nagynénjéé volt, most pedig Neugebauer bornagykereskedő tulajdona. Nagyon barátságos kinézésű falusi úrilak. Felsóhajtottam: „Miért nem lehet ez az enyém?....” A Balatonban való fürdés üdítő és erőt adó hatását megtapasztalva, alig várta, hogy újból Füreden legyen. A következő évben az Erzsébet Udvarban laktak. Ettől kezdve az 1900-as évek elejéig, a férj haláláig a házaspár a füredi társasági élet középpontja volt. A lapok rendszeresen beszámoltak a velük kapcsolatos legkisebb eseményről is. A színésznő fellépett a nyári színházban, férje mint a vigalmi bizottság tagja programokat szervezett, többször volt az Anna-bál rendezője is. Néhány hír a füredi napokról: 1892-ben „Blaha Lujza holnap, 31-én, az Anna-bál napján a füredi színházban az Ingyenélőkben fogja a közönség igaz lelkesedését, ki tudná megmondani hányadszor – felkelteni. A darabban a népszínmű szerzője Vidor Pál valamint Csongor Mariska a népszínház tagjai is vendégszerepelnek. – E hó 19-én fényes házibál tartatott a gyógyteremben, melyet kiváló szeretetreméltósággal rendezett báró Splényi Ödön, a ki személyes közbenjárásával és lekötelező egyéniségével a különböző vallásfelekezeteket kedélyes és fesztelen vigalomra hozta egybe, a mi Balaton-Füreden örvendetes esemény számba megy. Br. Splényi Ödön nejével, Blaha Lujzával és gyermekeivel voltak ott, s fényes közönség élén maga Svastich főispán is élénken járta a tánczot. A táncz jókedvvel folyt, de a fiatalembereket ugy kellett kihuzni, minta ternóban a vörös számot, oly kevesen vannak. Polgár Károly színtársulatát a közönség eddig kevésbé pártolta; igaz, hogy a kedvezőtlen időjárás is nagyban járult ehhez, mert a hűvös-szellős aréna sok vendéget tartóztat otthon. Most azonban csaknem felére redukálták a helyárakat s több kiváló vendég is fellép a hét folyamán, az egyes előadásokon. Holnap, vasárnap e vendégjátékok eleje lesz s ebben (Ingyenélők) Splényi báróné Blaha Lujza asszony lép fel, a kórház javára. … Holnap, vasárnap lesz az Anna-bál, melyet Splényi báró fog rendezni, s bizonyára nagy sikerrel fog lefolyni. Készül rá egész Füred s a vidékről is sokan jönnek e vigalomra. Külön meghívók nem adattak ki.” „Mult vasárnap délután lépett föl Blaha Luiza asszony a balatonfüredi színházban, a kórház javára rendezett jótékonyczélu előadásban. Az „Ingyenélők”-et adták és a művésznő szokott művészetével, de még a szokottnál is virágosabb jókedvében játszotta szerepét. A színház ez alkalomból minden zugában megtelt és a közönség elejétől végig hangos ovácziókkal kisérte Blaha Luiza játékát, akinek koszorukkal és bokrétákkal is hódoltak. Az ovácziókból kijutott Csongory Mariska kisasszonynak és Vidor Pálnak is, kik szintén közreműködtek a jótékonyczélu előadáson. Ugyancsak mult vasárnap tartották meg a balatonfüredi „Anna-bált”, mely mindenkép(!) tultett az előző évek mulatságain. Az első négyest körülbelül 100 pár tánczolta, akik közt sokan voltak a fővárosból ez alkalomra lerándult vendégek. A Balaton parti vármegyék társasága és a fürdőző közönség előkelő hölgyei kiadták a jelszót, hogy a füredi Anna-bálnak vissza kell szerezni régi jó hírnevét és buzgólkodásukat siker koronázta. Nem is eshetett máskép, mikor a védnökök közt olyan hölgyek voltak, mint Beniczky-Bajza Lenke, Csemegi Károlyné, br. Splényi Ödönné, ifj. Cséry Lajosné … Mangold Henrikné drné,… Érdekességet kölcsönzött a bálnak, hogy Splényiné Blaha Luiza asszony ez alkalommal mutatta be a világnak Sárika leányát.” Ekkor már szerette volna magáénak tudni a kis villát, ahol majd visszavonulása után családjának fészket rakhat. 1893 tavaszán a régi ismerős, Mangold fürdőorvos hozta a hírt, hogy a tulajdonosnő meghalt, s a villa sürgősen eladó. Kölcsönökből, baráti segítséggel május elején már birtokba is vehette. Átalakította, bebútorozta. „A füredi ház megvételénél nem az a szempont volt az egyedüli, hogy a fürdőző évad alatt saját házamban lakjam. Én a házat visszavonulásom esetére állandó tartózkodási helynek választottam.” Az épületet ennek megfelelően alakították át. A pesti lakásból kerültek ide a bútorok, kályhákat építettek be. Nagyon szeretett itt lenni. „Legvidámabb napom, ha Füredre mehetek; legszomorúbb, ha kis fészkemet ott kell hagynom.” Naplójában ismerjük nyaralójának beosztását: A folyosóról nyílt a szalon, ettől balra egy vendégszoba, majd Blaháné szobája, utána a férjéé, végül a könyvtárszoba. Jobbra az ebédlő és három vendégszoba. Az udvar felől egy zárt folyosó, konyha, két cselédszoba, kamra. Az udvaron a kertész lakása, kis majorsági udvar, nagy, rózsákkal teli kert. Szobájának ablaka a közeli kerek templomra nézett, sokszor hallgatta így a szentmisét. Kora reggel sétált a Balaton partján, templomba ment, fürdött a Balatonban, néha fellépett a színházban, kirándult Tihanyba. Ha mulatni támadt kedve, a füredi Protivinszky féle vendéglőbe ment barátaival és családjával. (Az egykori beszálló vendéglő a mai katolikus templom helyén állt.)

Az őszi Füredet szerette a legjobban. Barátai között nemcsak a fürdőorvosok, Hurayék, Mangoldék, dr. Engelék, (nekik adta el az utca túloldalán lévő telkét), dr. Kétly Károly egyetemi tanár, Dániel Ernőné, de a füredi gazdákhoz is eljártak, férje vadásztársai is ők voltak. Úgy élt, mintha falun lett volna. Megvette Hertelendy Ferenctől az Olyan nincs hajót, amivel bejárták a Balatont, ott fogadta vendégeit, de 1894-ben nagy viharba keveredtek, s ez olyan hatással volt rá, hogy többet nem szállt vízre, ezért eladták. Hajójának kormányosa és a hajófiú is füredi volt. (Bár Krúdy Gyula 1927-ben megjelent Blaháné meséi című írásában azt írja, hogy jóban volt Jókaiékkal, erről Blaháné nem tesz említést a naplójában sem. Jókai, Laborfalvy Róza 1886-ban bekövetkezett halála után néhányszor volt csak Füreden, 1888-ban a Jókai villát eladják, Blaháné a sajátját csak 1893-ban vette meg.) „A vigalmi bizottság rendes heti ülésén határozott a Blaháné fellépése alkalmából előadott Náni jövedelmére vonatkozólag. A befolyt 600 forintból 300 forint a színtársulat felsegélyezésére, 50 frt. a Balatonvidéki Kulturegyesület balatonfüredi fiókjának. 150 frt. a vigalmi bizottság rendelkezésére a cigány-zenekarnak és 100 forint a Hírlapírók Nyugdíjintézeté-nek jutott.” Ezekben az években leányával többször részt vett az Anna-bálon. Férje a vigalmi bizottság elnöke „…a vigalmi bizottság a derék Engel Gyulával s Splényi báróval együtt napról-napra a közönség ujabb szórakoztatásáról gondoskodnak. Concert, teatre, pareé, bálok, soireék, tombolák, kirándulások váltakoznak s nincs nap vidámságos ujdonság nélkül.” A következő évben óriási sikerrel lépett föl az „Egy nő ki az ablakon kiugrik” című darabban. Tiszteletdíját a balatoni kulturegyesület számára ajánlotta fel. 1896-ban a „népszínház legelső művésznője” Somogyi Károly társulatával egy alkalommal fellépett a színkörben a Télen című darabban. Még 1902-ben is ünnepszámba ment fellépése a színkörben, amikor eljátszotta a Náni címszerepét: „… mint mindig és mindenütt e hazában ugy most is valósággal magával ragadta játékával, énekével a közönséget, mely a színházat egészen megtöltötte s a mely lelkesedéssel ünnepelte, még pedig méltán ezt az örökké ifju művésznőt.” „Blaháné, Örök ifjuságának talán éppen a füredi vízben rejlik titka, s a jól eső, puha csönd után, amely őt, az ő kis paraszt-virágokkal tele ültetett kertjében körülveszi, mindig úgy tér vissza régi diadalainak színhelyére mint a Phőnix.” „A nótás Blaháné vissza-vissza tért, nyaranként vele az ő bájos hasonmása: Sárika leánya. Nem egy férfi-szív dobbant meg, mikor a Splényi-villa kertjében csendül a Sárika dalos hangja.” – írta 1907-ben a Balatonpart című lapban. Blaha Lujza férje 1909-ben meghalt, ő a következő évben ismét Füreden pihent, a szívbetegek javára rendezett jótékonysági vásáron a népipari sátorban árusított. 1911-ben a „Fészek” alapos tatarozáson megy át, eternit palával fedték a tetejét. A helyi újság még arról is beszámolt, hogy az eső miatt a tető nélküli ház több helyen beázott. 1914-ben és 1915-ben Szép Ernő író is meglátogatta, találkozásukról tudósította a napilapokat. 1915-ben nyaraltak utoljára a házban, 1915 októberében még megjelenik egy balatonfüredi Kurzweil fotó az idősödő művésznőről , a vendégnévsor szerint 1916. május 28-tól a Blaha Lujzáék már az utca túloldalán, a Huray villában nyaraltak.

Füred 1916 után sem feledte el kedves vendégét. Tisztelői 1920-ban vissza akarták vásárolni számára a villát, 70. születésnapján egy bizottság alakult, hogy gyűjtéssel, színielőadások rendezésével előteremtse a szükséges összeget. 1924-ben a Balatoni Szövetség tiszteletbeli tagjává választották. 1926 januárjában 76 éves korában Blaháné meghalt, szeptemberben ünnepélyes keretek között a Fürdőigazgatóság emlékpadot avatott a Balaton parti platánok alatt, azon a helyen, ahol legszívesebben pihent. (A Széchenyi szobor mögötti parkban felállított pad 1942 júliusában már a parti sétányon, mai helyén állt. Itt korábban Mangold Henrik fürdőorvosnak állítottak szobrot, amelyet a nyilasok ledöntöttek.) 1928-ban a község határozata szerint, a Gyógy tértől a Kerek templomig vezető Templom utcát Blaha Lujzáról nevezték el. A nyaraló 1916-ban már Deák Ferenc rokonáé, nyírlaki Tarányi Ferenc táblabíróé (1837–1927). A 86 éves korában is jó kedélyű, friss elméjű Tarányi azt mesélte Tábori Kornélnak, hogy Deákkal volt itt először, még fiatal legényként. Bálokra járt ide, és sokszor kísérte Deákot négyes fogaton nagybátyjának, a veszprémi kanonoknak csopaki birtokára. Vörösmarty Mihály felesége és Ilona leánya is volt Deákkal az Anna-bál idején Füreden.) A házaspár itt húzódott meg a Tanácsköztársaság alatt, ezért nevük is szerepel azon az emléktáblán, amelyet 1928-ban helyeztek el a Kerek templomban megszabadulásuk emlékére a Füredre menekültek. Idős Tarányi Ferenc Zala megye volt főispánja 1927-ben, 90 éves korában nyaralójában halt meg , majd a következő évben itt halt meg özvegye is.

A fellelt adatok szerint ezután panzió működött az épületben, 1937-ben az a hír terjedt el, hogy a nyaralót Hóman Bálint kultuszminiszter a Nemzeti Színház üdülőházának megveszi. A Fészek-penziót, Blaha Lujza volt nyaralóját azonban a következő évben az Ipartestületek Országos Központja vásárolta meg iparosüdülőnek. Novemberben megkezdték az átalakítási munkákat, és még a tél folyamán meg kívánták nyitni. Úgy határoztak, hogy a közeljövőben megnyíló üdülőt Bornemissza Géza volt iparügyi miniszterről nevezik el. A tervek szerint a Bornemissza Géza Iparos Gyógytelep nevet viselő, egész évben működő, modernül berendezett üdülőben egyszerre húsz szívbeteg iparost gyógyítanak majd. Az átalakítás, renoválás még 1938 decemberében is folyt, a nyitást januárra tervezték. „Az első alkalommal az Ipartestületek Országos Központja több turnusban ötven szegénysorsú beteg iparost helyez el díjmentesen.” 1939. május 15-én a beutalt iparosok első csoportja, amelyben felvidéki iparosok is voltak, megkezdte az üdülést. A hivatalos avatást későbbre halasztották. A télen-nyáron működő üdülőt 1942-ben a szomszédos Liget nyaraló megvásárlásával bővítették. 1945 márciusában az orosz katonaság foglalta el, majd az államosítás után „az OKISZ Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa kezébe került, azután a Kisiparosok Országos Szabad Szervezetéé lett. 1960-ban a Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézete a kezelő, végül 1972-től kezdve ismét az OKISZ….” Az emeletes szárny 1956-ban épült.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.