Községháza, városháza

Írta: Schildmayer Ferenc

Községháza épülete

Az elmúlt évben nyertük el a városi rangot, és ugyanekkor került sor a városháza felavatására is. 1869-ben lett Almádi önálló község. És a községháza? Az bizony, jóval későbben készült el, 1900. július 22-én volt az ünnepélyes felavatása, tehát éppen 90 éve. Ez alkalomból tekintsük át, mit tudunk az akkori Almádi legnagyobb épülete építésének történetéről. Sajnos, Almádi község levéltárából - csaknem biztosan volt ilyen - nem maradt fenn semmi. A Veszprém megyei Levéltár alig őriz községi iratokat. A megyegyűlés jegyzőkönyvei megvannak, de az iratok nincsenek. A forrásanyag elég szűkös, de nagy szerencsénkre a korabeli újságok sok és részletes tudósításban számoltak be a legkisebb Almádit érintő eseményről is. Lássuk ezekből a legfontosabbakat a községháza építésére vonatkozóan:

Csemegeüzlet a községháza épületében

• 1897. december 25-én a Veszprémvármegye című lapban hosszú cikk jelent meg Almádiról, és ebben olvashatjuk az első hírt. "A r.t. a Hattyú vendéglő szomszédságában, az alsóörsi út mentén csinos, emeletes épületet emeltet, melynek földszintjén öt bolthelyiség lesz, s ezek egy részére akadtak is pályázók, akiknek egyike csemege üzlet létesítését tervezi, a másik divatáru üzletet akar nyitni. A harmadik bolthelyiségben fodrászterem lesz. Az emeleten fogják elhelyezni a postát és távbeszélő hivatalt, valamint a csendőrséget is ... lesz négy bérbeadó is ... Óvári Ferenc megszerzi a kölcsönt." Érdekesség, hogy itt még nem említik községházának.

• 1898. november 2. Almádiban hozzáfogtak a községháza építéséhez, „a múlt hét végén rövid időre abbahagyták, mert kiderült, hogy a terven pótlások szükségesek, rövidesen folytatják ... a nagyarányú épületet már a tavasszal átadják rendeltetésének."

• 1898. november 30-án Almádi képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott amelynek keretében a Zalavári Antal építésszel kötött 10 597,- Ft 42 kr értékű szerződést jóváhagyta.

• 1898. december 2-án Almádi képviselőtestülete községháza és bérház építésének fedezésére 10 000,- Ft kölcsön felvételét határozta el.

• 1899.január 7-i újsághír "Állandó postát és távíró állomást kap Almádi tavasszal, amikoris a postahivatal átköltözik a most épülő községházára."

• 1899. május 4-én a megyegyűlés határozott: „községi tulajdont képező ez ideig telekkönyvezetlen területen hivatali helyiségül is szolgáló nagyobbszabású házat épít . . . 10 000,- Ft, 50 éven át törlesztendő kölcsönnel." Hosszú, részletes indokolásokat írnak, minden körülményre felhíva a figyelmet „ . . . a telket rendezni kell, nehogy ekkora épület más tulajdonára épüljön."

• 1899. május 7-i újságcikk: „Az Almádi >Országház< bokréta ünnepélye" címen. „Május 1-én ... a pompás emeletes épület falai elkészültek... Zalavári Antal kitűnő építész tervei szerint . . . , aki megvendégelte az 57 főnyi munkáscsapatot s anyaghordó leánysereget ... ízes vacsorát és fogyhatatlan mennyiségű bort adtak . . . , felharsant a vörösberényi tűzoltóság zenekarának tánczrahívó muzsikája, mire a munkások derékon kapták a kaczkiás szép lányokat, menyecskéket . . . keredett aztán másnap reggelig tartó tánczvigalom."

• 1899. május 29-i megyegyűlés jóváhagyta a 10 597,- Ft 42 kr értékű építési szerződést és újabb 2000 Ft kölcsönt is -, összesen 12 000 Ft-t kitevő összeget.

• 1899. június 11. Ezidén Almádiban új községi palota épül ...

• 1900. július 22. A felavatási ünnepség részletes programja, amelyet másolatban közlünk.

• 1900. július 29-én "Almádi község ünnepe" címen óriási cikk jelent meg, amelyben valamennyi elhangzott beszédet szószerint leközölve ismertetik a pompás ünnepséget.

Az épületet már a tavasz folyamán, az ünnepélyes átadás előtt használatba vették. Egy augusztus 12-én keltezett képeslevelezőlapon már a községházában lakó vendég küldi üdvözletét. Az új városháza elkészülte óta alig van használatban. Hasznosítására még nincs döntés. Mi lenne, ha lényegében az eredeti funkciójának megfelelően használnák? Azaz a földszinten üzletek, az emeleten hivatalok, illetve irodák lennének.

Forrás

Új Almádi Újság 1990. (2. évf.) 7. sz. 2 p.