Horváth Konstantin: Zirc története/Első fejezet
Zirc a középkorban (1182—1530)
I. Az ősi zirci templom és monostor
VII. Gergely reformgondolatai a kereszténység második évezredének elején úgy terjedtek, mint valami tengerár; azok a rendek, melyek e nagy megújító munkában kivették részüket, a lelki megizmosodás után anyagiakban is hatalmasokká lettek. Az ennek nyomában föllépő el lanyhulás és az ágostonrendi papi egyesületek versenye feltámasztotta újra az ősi coenobita rendek lendületét. Francia területen indult meg ez a mozgalom és franciák voltak Sz. Brunó kivételével e mozgalom vezetői: Sz. Róbert, Sz. Bernát, Abelard stb. Az ősi szerzetesintézmény ezen megújulásának egy hulláma átcsapott hazánkra is és ez a lelki megújulás honosítja meg nálunk a ciszterci rendet.
Ha a képzelet szárnyán visszaszállunk hétszázötven esztendőn át ehhez az időhöz, III. Béla (1172—1196) uralkodásának második évtizedében a Bakony végtelen erdőségének közepén, Veszprémtől 20 km.-re nagy sürgés-forgást látnánk. Fekete kámzsás szerzeteseknek fehér ruhája ki-kivillan fekete skapuláréjuk és a fekete kapucium alól, amint tervezgetnek, rendezgetnek a sötét ruháju munkás testvérek csoportjában; olykor-olykor francia szavak adnak utbaigazítást, sóskuti építőkövekkel megrakott szekerek csikorognak a régi római úton, az ősi csendet a rengetegben favágók zaja veri föl, kőfaragók vésik, csiszolják az ablakokat, a bejáratok köveit, a pillérkötegek egyszerű, nemes diszeit, a pillérek félköríves kiképzéseit, a lépcsőket, zsindellyel megrakott kocsik állnak meg Győr felől, mindenhol munkás kéz serénykedik, mindenki tudja, hogy a királyné hazájából jött clairvaux-i szerzetesek számára épül a templom és a monostor ... Most épül Zirc.
Sz. Bernát monostora Clairvaux már 1182-ben elküldte első raját ide a Bakony szivébe («src»=sziv, talán innen van a Zirc neve is? v. ö. Bakonybél; vagy talán már volt is erre valami kis templom: «crk», és ettől kapta a hely is a nevét; vagy a nagyon alkalmas makkoló: «zsirec» lett Zirc nevének őse?). Királyi vadászterület volt ez, ahol volt ugyan királyainknak bizonyára vadászkastélya, de egy szerzetescsalád állandó letelepedésére ez nem volt berendezve. Királyi vendégeket látott nem is egyszer, mikor vidám vadásztársaság zaja verte föl a rengeteg Bakony csendjét. De szomorú eseménynek is volt ez a tanuja, mikor I. Endrét, kit Béla herceg a Tiszánál megvert és menekülése közben a mosonyi kapuknál elfogatott, ide szállították a birtokára és itt is halt meg. Innen szállították a rengetegen keresztül Tihanyba, ahol most is pihen.
Erre a helyre gondolt III. Béla király. És mikor 1183-ban a magyarországi cisztercieknek is olyan jogokat és kiváltságokat biztosított, melyeket azok Franciaországban élveznek és mikor még ugyanezen évben Vilmos citeaux-i főapát látogatott itt Magyarországon és személyesen tárgyalt a királlyal, akkor kezdődhetett meg a nagyobbarányú építkezés. Mikor pedig 1186- ban a magyar király II. Fülöp francia király leányának Margitnak a kezét elnyerte és a francia összeköttetés, mely eddig is megvolt, de ezután sűrűnek mondható, Zircet a francia eredetű rend egyik csomópontjává tette, méltányos lett, hogy fontosságának megfelelő temploma és monostora is legyen. Így épült föl a mai templomtól keletre jó 100 méternyire, a Cuha-patak balpartján a királyi pártfogóhoz méltó nagyszerű istenháza.
A Cuha («száraz», «kevés vízü?») vízét még nem apasztotta meg a kiirtott erdőkkel természetszerüleg velejáró víztelenség; harsogva zúgott az ősi erdők között, hogy itt-ott elszélesedve kisebbnagyobb tavat alkosson; a völgykatlan rideg, hűvös, barátságtalan, az erdők sötétjét csak az enyhíti, hogy minden nagyon emlékeztet Clairvaux-ra. Ott is minden erdő, tölgyes, zizegő, sóhajtó, lombos erdő, melytől annyit tanult Bernát, a clairvaux-i mézajkú szent; itt is csupa lombos fa, fenyő még nincsen, csak bükk, cser, nyárfa, majd gyertyán és égerfa. És amint Clairvaux is a legelső ciszterci monostort, Citeaux-t vette megtelepülésénél irányadóul, még természeti fekvésében is, — amint ott a Sansfonds folyócska baloldalán, nagyon nehezen megközelíthető helyen volt Sz. Róberttől megreformált első ciszterci monostor, Clairvaux az Aube balpartján mindentől messze akart Sz. Bernát vezetésével imádkozni és dolgozni, — épúgy megvolt itt is a Cuha, a minden lakott helytől való messzeség, a rengeteg erdő, a csend. Ezért került a Cuha balpartjára kimért nagy római kereszt, mely alaprajza lett a templomnak.
A főhajó hossza a bejárattól az egyenesen záródó apsziszig 43 m hosszú volt, szélessége 17 m. A kereszthajó hossza csak 25 m volt, szélessége pedig, ami nagyon kedvező arányt mutat, 12 m. A Bakonyban ezek a számok már önmagukban is beszélnek; ha hozzávesszük, hogy a főhajót 6—6 pillér, melyek a francia átmeneti gótstilusú hevederboltozatot tartották, három részre osztotta, az ablakok és ajtók ha nem is nagyok, de kidolgozottak, mindentől messze, eléggé iszapos talajon, a XII. század végén, akkor ez építkezés méltán kiérdemli a grandiózus nevet.
És mégis mennyire egyszerű minden; sehol semmi festés; az ablakokon nincsen színes üveg, legfeljebb szürke rajzok; a falakról nem néznek le a szentek, csak a sok magasbatörő vonal, a súlyos köveket az ég felé tartó pillérkötegek, az alig kidolgozott bimbódiszek, levélcsomók, az arányos térbeosztás, a félhomály töltik el a szemlélő lelkét a megdöbbentő egyszerűség, a fölemelkedés, a fenség vegyes érzelmeivel... az ember itt kicsiny lesz... a csupasz kőfalak olyan délibábos árnyékban fehéren világítanak... itt csak imádkozni lehet.
Lehet, hogv Pierre le Borgne clairvaux-i apát (1179—1186), II. Fülöp, francia király rokona, még aggódva bocsátotta szárnyra magyarországi raját, hogy még időbe és nagy fáradságba kerül, míg e francia ültetvény meghonosodik a rideg bakonyi éghajlat alatt, de már ő is, és még inkább utódja, Garnier de Rochefort (1186—1193.) azzal a biztos tudattal küldhették továbbra testvéreiket Magyarországba, hogy a nemeslelkű király királyi módon gondoskodik róluk.
Mert a templommal egyidőben épül meg a szerzetesek nagyszerű lakóhelye is. A templom főhajójának támaszkodik délről 27 m hosszúságban a keresztfolyosó északi ága; ez a kereszthajó kiszögelésénél 30 méterre fut merőlegesen a templom irányára, majd nyugatra tart a templommal párhuzamosan ujra 27 méternyire, hogy itt derékszögben megtörve ujra a templomhoz érjen.
Így tehát a keresztfolyosó egy hosszukás négyszöget zár be, melynek területe, mivel a folyosó 4 m széles volt, (27—8=) 19 X (30—8 =) 22= 408 m2. A keresztfolyosó keleti részéből juthatunk a templom kereszthajójához épített sekrestyébe(4x9 m), mellette épült szabályos négyzetben (9x9 m) a káptalanterem, két szabadonálló, iveket tartó pillérrel; ehhez csatlakozott a 4 m széles parlatorium, mely mellett volt a dormitoriumba vezető lépcsőház és a kertre a kijárat. Ettől még délebbre lehetett a nagyon pompásan megépített refectorium (9x19 m) három boltozatot tartó pillérrel. Míg a déli keresztfolyosó közepéhez támaszkodott a keresztfolyosó kertje felől a szabályos nyolcszegletű (á 4 m) kútkápolna, mellyel szemben lehetett a konyha, addig nyugaton egész külön volt egy 10x24 méteres terem, a munkástestvérek (konverzusok) otthona.
És hogy III. Bélának 1196. bekövetkezett halála után fia Imre király (1196—1204) teljesen elődjének szellemében járt el, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő maga is alapít oltárt. Meg is örökítik hálás szerzetesei és az oltár fölé ezt a szépen kivésett föliratos követ helyezik: «In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti Amen. Hoc altare fundatum est fundatore Aimarico rege Ungarino.» («Ezt az oltárt Imre magyar király alapította az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében Amen.») Ma az apátsági templom északi falába van ez a 72x30 cm-es kő befalazva a Szentháromság-oltára és a szószék között.
Húsz év alatt megépült a bakonyi vagy zirci apátság párját ritkító szép temploma és monostora. Mondhatjuk bakonyinak is vagy zircinek, mert az oklevelek ezen kétféle elnevezése erre az egyetlen zirci apátságra vonatkozik. Igaz ugyan, hogy legrégibb emlékünk, a Chronicon Claravallense még csak «Bakonyi» apátságot említ, de már 1221-től kezdve okleveleink a Bakonyban levő zirci apátságról beszélnek, sőt még a zirci apátok is magukat bakonyi-zirci apátnak nevezik, talán azért, hogy megkülönböztessék magukat a horvátországi Zirc-től.
Itt kezdte tehát a Gondviselés sodorni a magyar történelem egy szálát, az itt faragott oszlopokra kuszott föl a ciszterci rend magyar ágának első hajtása. És a Bakony rengetegében, ebben az őserdőben kihajtott fiatal kőerdőből kiszállott a munka, imádság és művészet, hogy meghódítsa a magyar földet... Igaz, hogy 750 évnek vihara, mely kidöntött annyi fát, ledöntötte ezt a kövekbe vésett imádságot is, szétszoródtak a kövek, mint a fáról lehulló őszi levelek. Csak egy csonka pillér álmodik régi dicsőségről, véres napokról, feledésről a győr—veszprémi országut mellett... De csak az omlott szét, ami benne anyagi volt; ami benne lélek volt, az meghódította a magyar földet, a magyar ifjúságot, az mindig él, még mindig virágzik, mint a sirhantokon újra meg újrakinyiló őszirózsa.
II. A zirci apátság középkori gazdálkodása
Az ősi ciszterci eszmény megvalósítására: a világi zajtól való elzárkózásra, szigorú fegyelemmel, imádsággal és munkával a szentség, vagyis az Istenhez való hasonlóság megközelítésére a Cuha-völgye szinte önként felkinálkozott. De minden életrevaló intézménynek, ha egekbetekintő szemekkel halad is előre, a földet elhagynia nem szabad, ha abból kell előteremtenie a mindennapi kenyeret. Az az eszmény, mely a Gondviselésbe vetett szinte önfeledt bizalmával az élet súlypontját a túlvilágba helyezte, intézményesen csak úgy igérhet hosszú életet a földön önmagának, ha meg tudja oldani a kenyérkereset nagy kérdését anélkül, hogy eredeti eszméjét föladná. Ily módon, a gazdasági helyzet ügyes fölismerésével lett minden ciszterci monostor nemcsak Franciaországban, hanem nálunk is a XII. és XIII. században a gazdasági élet mintaszerü központjává, bár nem ez volt létének első célja; így lett Zirc is, bár aránylag gyér lakoság számára, földmüvelőiskola, állatnemesitő iskola, a nemzeti értékek lassan meginduló kiaknázásának középpontja és így szükség esetén az ország elsőrendü tartalékforrása.
A középkori lélek mellett, mely a természetfeletti erők biztosítását is vélte elérni a szerzetesi élet megteremtésével és a szerzetesek imádságával, ez a nemzetgazdasági gondolat is ott lebeghetett királyaink előtt, mikor Zircnek a benne imádkozó és dolgozó testvérek közreműködésével olyan területeket biztosítottak, amelyek megélhetésükre elégségesek voltak. Azt adták királyaink, ami akkor érték volt és adták azoknak, akik
