Erdey Dezső

ERDEY Dezső (Istvánfölde, 1902. augusztus 22. – Budapest, 1957. május 25.) szobrász.

Élete

1921 és 1929 között a Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla és Szentgyörgyi István növendéke. 1925-ben, Párizsban, 1930-ban ösztöndíjjal Rómában tanult. 1943-tól 1948-ig az Iparművészeti Főiskola tanára, 1953-ig a Szépművészeti Múzeum restaurátora. 1922 után kiállító művész, több díjat és kitüntetést nyert. Portrékat, síremlékeket, kisplasztikákat és köztéri szobrokat alkotott. Klasszicizáló stílusú szobrait nagyszerű technikai felkészültség jellemzi. 1961-ben az Ernst Múzeumban, 1963-ban Székesfehérvárott, 1987-ben, Veszprémben emlékkiállítása volt. Köztéri szobra van Székesfehérváron, Zalaegerszegen, Várpalotán (Vízhordó lány) és Veszprémben (Szent Imre) is. A Nemzeti Galéria több munkáját őrzi, Erdey Dezsőné a művész hagyatékát 1987-ben Veszprém városának ajándékozta. – Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

Irodalom

• SZIJ Rezső: Műemlékek és mű-alkotások Várpalotán. Budapest, 1965.
• Erdey Dezső szobrászművész 1902–1957. Veszprém, 1987.