Horn Miklós

HORN Miklós (Ogyessza, 1899. október 22. – Győr, 1965. augusztus 3.) mezőgazdász.

Élete

A középiskolát Moszkvában végezte, 1919-ben szüleivel Berlinbe költözött, ahol a mezőgazdasági főiskolán 1921-ben oklevelet, 1923-ban növénynemesítő diplomát kapott. Esterházy Pál meghívására Lovászpatonára költözött, ott megalapította, és 1961-ig vezette a híres növénynemesítő telepet. Az általa nemesített 18 nö-vényfajta közül a Lovászpatonai rozs még Angliában is keresett fajta volt. A Lovászpatona 160-as őszi búzája nemcsak a Bakonyvidék, hanem Magyarország legjobb fajtája. Az egész országban ismerték a lófogú kukoricát, az óriásmagú kölest és a napraforgót. Eredményesen munkálkodott a burgonya és a herefélék nemesítésében. Nyugdíjasként a Mosonmagyaróvári Főiskolán tanított.

Művei

• A bíborhere jelentősége és nemesítése. Fertőd, 1958.
• A bíborhere termesztése. Budapest, 1960.

Irodalom

• Magyar agrártörténeti életrajzok. 1. Köt. Budapest, 1987.