Latinovits Zoltán
LATINOVITS Zoltán (Bp., 1931. szeptember 9. – Balatonszárszó, 1976. június 4.) színművész.
Élete
A magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő egyénisége. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, utána asztalos-tanuló, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Közben öntevékeny színjátszó kör tagja. 1956-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Segédszínész Debrecenben, de rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt, nemsokára már vezető színész Miskolcon. 1962-től a Vígszínház tagja. 1971 őszén a Veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Több mint ötven filmben játszott. Szenvedélyes hangú, egyéni írásaival a művészet az egyéniség szabadságáért emelt szót. 1975-től Érdemes Művész, 1966-ban Jászai-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat kapott.
Művei
- Ködszurkáló. Önéletrajzi jegyzetek. Budapest, 1973.
- Verset mondok. Budapest, 1978.
- Emlékszem a repülés boldogságára. Összegyűjtött írások. (Szerk.: SZIGETHY Gábor.) Budapest, 1985.
Irodalom
- HEGYI Béla: Latinovits Zoltán. Legenda, valóság, emlékezet. Budapest, 1983.
- MOLNÁR GÁL Péter: Latinovits Zoltán. Budapest, 1990. - Új Horizont, 1990. 5. sz.