Marton László (tanár, író)
A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2016. július 1., 17:25-kor történt szerkesztése után volt.
MARTON László (Kiskomárom, 1900. február 20. – Debrecen, 198?) tanár, író.
Élete
Polgári iskolai tanári képesítéssel 1930-ban kezdett tanítani Szerencsen. A zempléni táj kulturális életének szervezőjeként széleskörű publikációs tevékenységet folytatott, 1941-ben a Fáy András Társaság főtitkárának választották. Az 1950-es években került Tapolcára, ahol először általános iskolákban, 1954–1956-os években, a gimnáziumban tanított. Kitartó munkával újjáélesztette a Batsányi-kultuszt. Népszerűsítő írások sorát jelentette meg a Napló, az Alföld, az Életünk, a Pedagógusok Lapja, az Idegenforgalom és más lapok hasábjain a Batsányi házaspárról, életükről és munkásságukról, Tapolca rendezvényeiről. 1975-ben Debrecenbe költözött, ott halt meg.
Művei
- Zemplén vármegye helytörténete. Szerecsen, 1935.
- “Mint égő fáklya...” = Középdunántúli Napló, 1959. május 10.
- Tapolca emlékezik. = Falusi vasárnap, 1959. június 14.
- Batsányi János “veszélyes pályafutása.” = Középdunántúli Napló, 1960. május 8.
- Egy népszerű Batsányi kiadvány. = Napló, 1960. július 31.
- A számkivetett költő. = Alföld, 1961. 5. sz.
- Batsányi útja a jakobinus forradalomig. = Napló, 1962. május 13.
- Batsányi János rólunk álmodott. = Napló, 1963. május 5.
- Batsányi János értékeléséhez. = Életünk, 1964. 2. sz.
- Batsányi János: Az első közéleti lírikusunk. = Napló, 1965. május 9.
- Batsányi emléke Tapolcán, = Napló, 1967. máj. 14.
- Kerékjártó Kálmán élete és forradalmi tevékenysége. (Társszerző.) Mezőcsát, 1969.
- A “hazafi és az emberbarát.” = Napló, 1970. május 14.