Balatonalmádi Építők Vizisporttelepe
Tartalomjegyzék
Balatonalmádi-Építők Vizisporttelepének alapítása
"Ahhoz, hogy valamit megalkossunk, nemcsak akarat, hanem munka, pénz és szív is kell!"
A Kezdet 1952-1953
A Középdunántúli Építőkőfejtő Vállalat (később É.M. 2 sz. Építőkőfejtő Vállalat) 1952 májusában a Tervgazdasági Értesítőben megjelent hirdetésre kérte és megkapta az IBUSZ-tól könyv jóváírással a "Napsugár" nevű 22-es osztályonkívüli tőkesúlyos hajót és a "Fergeteg" jégvitorlást. A Napsugárt vitorlázattal együtt, de nagyon rossz állapotban vettük át a Balatonfüredi Hajógyárban és teherautón hoztuk Balatonalmádiba. Kijavíttattuk és 1952 év július végén vízre tettük. Ebben az időben még senki sem gondolt arra, hogy valamikor nevezetes lehet ez a dátum, s így a napra nem emlékszik egyikőnk sem.
A nyár folyamán többen ismerkedtünk a vitorlázás tudományával, de nemcsak mi balatoniak, hanem a szabadságát itt töltő Wessely Vilmos és Borovi Péter is. El-el beszélgettek egy-egy szélcsendben a Napsugár fedélzetén. (Talán lesz még az almádi Építőknek egyszer több hajója is?)
Így telt el 1952 év nyara. Jött az ősz és a Napsugár bevonult a Balatonfüredi Hajógyár téli tárolójába, már mint az Építők hajója sok-sok reménnyel a fedélzetén.
1952-53 telén kipróbáltuk a Fergeteg jégvitorlást is kisebb-nagyobb szerencsével, téli fürdéssel, forralt borral.
Ebben az időben vizisportról még nem sok szó esett, csak vitorláztunk. De jött a tél és már tervezgettünk.
1953 a lassú fejlődés és a tervezgetés éve volt. Közeledett a május. Mindinkább vágyódtunk még egy hajóra, mert egy már 1952 nyárvégén is kevésnek bizonyult; - sok volt az eszkimó az egy fókához -. Kevesen ettünk belőle, de evés közben nagyon megjött az étvágyunk.
Május elején megtudtuk, hogy a 22 sz. Állami Építőipari Tröszt a Tramontana nevű hajóját nem váltja, illetve nem fizeti ki a Balatonfüredi Hajógyárnál. Engedélyt és pénzt kértünk feletteseinktől arra, hogy ezen hajót megvehessük. Az engedélyt, a pénzt megkaptuk. Boldogok voltunk, de nem sokáig, mert a vételt a 22. sz. Építőipari Tröszt tárgytalanítani tudta azzal, hogy mégis kifizette a Hajógyár követelését s így az elsőbbség jogán a Tramontana az övéké lett. De - talán a sors akarta így - a Tramontana helyett három hajónk lett. A "Betyár" egy teljesen romos hajóteknő volt és azt hozattuk helyre. Az egész famunkát, kajütöt, dekket és kiel-felszerelést Kovács Elemér végezte. Több heti megfeszített munka után elkészült annyira, hogy június elején Balatonalmádiban a strand melletti mélyvíznél vízretettük és átvontattatuk Füredre. Ott a Balatonfüredi Hajógyár szerelte és 1953 június 24.-én fejezte be. A Betyár másnap - június 25.-én elindult a Kékszalagon és teljesen nyersen, egy napos vitorlázattal az induló 52 nagy hajó közül a 18. lett. Ez volt a Balatonalmádi Építők első versenye.
1953 július 31.-én befutott Almádiba a Natasa nevű dingi (ma Bolygó) mint új szerzemény és mint az első osztályhajó.
De ekkor már épült az első sztár is a Jószerencsét, ami a Balatonfüredi Hajógyárban nem készült el 1953 nyarán, csak októberre.
1953 a fordulat éve is volt. Június 30.-án megszűnt az Építőanyagipari Minisztérium és Vállalatunk ezen időtől kezdve az Építésügyi Minisztériumhoz tartozik.
Augusztus hóban a szabadságát Balatonalmádiban töltő Wessely Vilmos és Borovi Péter Simor Jánossal is megismerteti a Balatonalmádi Építőket és a vitorlákat. A beszélgetések alapján a fejlődés alapjai és lehetőségei rohamosan kezdtek kibontakozni.
A "vitorlázgatásókkal" eltelt nyár már a sportvitorlázás alapjait jelentette és azt, hogy a Balatonalmádi Építők vitorlás szakosztálya - ha más egyesülettel való egyesülés árán is -, létrejön!
Eljött az ősz. A Betyár bevitorlázott Balatonfüredre, hogy a Hajógyár tárolójában elkezdje aludni ottani utolsó téli álmát, de a Napsugár, "akinek" egész nyáron át annyi gazdája volt, gazdátlanul hánykolódott kisé sebzetten a hullámokon mindaddig, míg október hó közepén egy déli viharban -bóján állva - elsüllyedt.
Több órai komoly munka után sikerült kiemelni, kimerni és behuzatni Füredre. A Natasa a Somogyi féle tárolóba került a bocikkal együtt.
Ezen a nyáron megtanultuk, hogy mit nem szabad tenni. Főleg még tanultuk azt, hogy egy hajónak csak egy felelős gazdája lehet. Erre a felkiáltójelet az a Napsugár tette, melynek megszerzésével minden-minden elkezdődött és megindult.
Tudtuk már, hogy mit nem szabad tenni, de nem tudtunk mindig élni vele. De azt megtanultuk, hogy mit tegyünk.
1953.-ban nem volt bázisunk. A napsugár a Somogyi előtt horgonyzott, a Betyár és a Natasa a MESZHART vizein, mint megtűrt idegenek.
A bázis és klubház lehetőség, valamint a versenyhajópark bővítése és felemelése érdekében előbb a MESZHART-tal, majd a Fűzfői Szikrával tárgyaltunk az egyesülésről, de amikor mindkettő sportkörrel való egyesülés meghiúsult -és ez a meghiúsulás nem mirajtunk múlott- Simor János bátorítására elkezdtünk terveket kidolgozni egy saját bázis megteremtésére .-
A MESZHART-tal való közösség azért nem jött létre, mert mi kértük, hogy abban az esetben, ha mi megépítünk az Ő területükön egy műhelyt, egy tárolót ós egy kotrás utáni sóját, akkor a klubházuk fele használatához jogunk legyen.- Ezzel szemben a MESZHÁRT akkori vezetőinek álláspontja az volt, hogy ahhoz hozzájárulnak, hogy a klubházuk keleti részén levő területükön mindent felépíthetünk, s ezen építményeket közösen használjuk, de a klubházat továbbra is csak egyedül Ők használják.- Ez magyarul annyit jelentett, hogy az akkori vezetők vagy nem hittek nekünk, vagy nem volt elég bátorságuk őszintén ós egyenesen nem-et mondani!
A Fűzfői Szikrával való egyesülés nem a sportkörön múlott, az azért hiúsult meg, mert a Szikra S.E. elnöksége nyiltan kimondotta: nem!
A saját terület megszerzésére és az önálló bázis megteremtésére az első elgondolás az volt, hogy a Balaton partján egy telket igényelünk és azon kezdünk el építkezni a lehetőségek arányában.-
Több tárgyalást folytattunk a községi és járási tanács végre¬ hajtóbizottságával, de eredménytelenül, mert az elnyerhető telek partkiképzése annyiba került volna, amennyire egy egész évi épitkezést terveztünk.- A 4.sz. Mélyépítő Vállalat költségelőirányzata oly magas volt,hogy már-már ott tartottunk, hogy véglegesen le kell mondanunk az önálló bázis megépítéséről,-
1953 november 10.-ón beadvánnyal fordultunk a Balatonfüredi Járási Tanács Végrehajtóbizottságához és kértük, hogy a Balatonalmádi Rákosi liget 2 sz. alatti államosított házat a hozzátartozó 565 négyszögöl területtel együtt engedje ét vizisporttelep létesítése céljára.-
Ezen beadványunk teljes eredménnyel járt ós a Járási Tanács V. B. 8091-154/1953 sz. Véghatározatával 1953 december hó 1.-én a kért államosított házat és területet az ÉM. 2 sz. Építőkőfejtő Vállalatnak vizi -sporttelep létesítése céljára kiutalta.-
A Véghatározat jogerőre emelkedését vártuk és ezzel végetért 1953. Boldogan, teli reménnyel vártuk a tavaszt.-
Vártuk a napfelkeltét.
