Lampérth Géza
LAMPÉRTH Géza (Mencshely, 1873. okt. 23.–Bp., 1934. nov. 18.) író, költő.
Élete
Középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte, Budapesten pedig jogot tanult. 1898 és 1922 között az Országos Levéltár munkatársa, igazgatója. Két évig a Nemzetgyűlési Könyvtárban is dolgozott. Alig volt 17 éves, amikor Tihanyi álnéven írt verseit a Vasárnapi Újság közölte. Pápán részt vett a Pápai Független Hírlap szerkesztésében. Irodalmi munkássága korának hivatalos ízlését, konzervatív szemléletet, erkölcsi idealizmust és az áhítatos hazafiságot követi. A Petőfi Társaság tagja, 1926 után főtitkára. 1927-ben költői pályájáért a társaság Petőfi-nagydíját kapta. 1923-ban vonult nyugalomba és csak az irodalomnak szentelte életét. Költemények és elbeszélő művek mellet írt történelmi regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, sőt színműveket is. Legerősebben a Balaton és a kuruc-kor ihlette. Kuruc világ c. színműve a Rákóczi szabadságharc idején, Pápán játszódik. A Pápai Református Könyvtárban égetett cserépből készült mellszobra látható.
Művei
- Három pápai diák balatoni utazása. (r.) 1–2. Köt. Bp., 1902.
- A pápai református főiskola története 1531–1931. Pápa, 1931.
- Első könyvem. (v.) Bp., 1897.
- Megjöttek a huszárok. (Vígj.) Bp., 1898.
- Pacsirtaszó. (v.) Bp., 1901.
- A kompánia rózsája és egyéb kuruc történetek. (elb.) Bp., 1912.
- A glóriás Rákóczi. (v.) Bp., 1914.
- Régi magyar levelesláda. Bp., 1923.
- Pannónia tündére. Balatoni költemények. Balatonfüred, 1926.
- Csendes ünnep. (v.) Bp., 1928.
Irodalom
- ALSZEGHY Zsolt: ~. = Irodalomtörténet, 1928. 2. sz., 6. sz.
- KOZOCSA Sándor: ~. = Napkelet, 1934.
