Dániel Ernő
DÁNIEL Ernő, szamosújvár-németi (Elemér, 1843. máj. 3.-Balatonfüred, 1923. júl. 24.) politikus, jogász. Nagyapja Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú.
Élete
1865-ben a pesti egyetemen állam és jogtudományi oklevelet szerzett, 1870-ben ügyvédi vizsgát tett. 1865-től Torontál vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1867-től szolgabírája, 1868-tól törvényszéki elnöke. 1870-től Deák-párti, 1975-től a Torontál vármegyei választókerületek Szabadelvű-párti képviselője. Pártjának pénzügyi és gazdasági szakértője, ár-mentesítési és vasútügyekkel foglalkozott. 1895-től 1899-ig a Bánffy-kormány kereskedelmi minisztere. Munkássága alatt fejezték be a Vaskapu szabályozását. Jelentős szerepe volt a millenniumi ünnepségek rendezésében, ezért bárói rangot kapott. 1906 és 1910 között a Főrendiház tagja. 1910-ben Nemzeti Munkapárti programmal ismét országgyűlési képviselővé választották.
Irodalom
- MIKLÓS Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Bp., 1937.
