Horváth János (irodalomtörténész, tanár)
(Margitta, 1878. jún. 24.-Bp., 1961. márc. 9.) irodalomtörténész, tanár.
Tartalomjegyzék
Élete
A magyar irodalomtörténet írás egyik legnagyobb alakja. 1897-től az Eötvös-kollégium tagjaként a budapesti egyetemen tanult, 1901-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányúton járt Párizsban és Olaszországban. Tanított a budapesti egyetemen és az Eötvös-kollégiumban. Részt vállalt folyóiratok alapításában és szerkesztésében. 1923 és 1948 között a budapesti egyetem irodalomtörténeti tanszékének professzora. Az MTA 1919-ben levelező-, 1931-ben rendes tagjává választotta. 1923-tól a Kisfaludy Társaság, 1942 után a Petőfi Társaság tagja. Nyugalomba vonulása után idejének nagy részét a Balatonalmádihoz tartozó káptalanfüredi nyaralójában töltötte. Több művét itt rendezte sajtó alá. 1923-ban Akadémiai nagyjutalmat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
Művei
- Aranytól Adyig. Bp., 1921.
- Magyar irodalomismeret. Bp., 1922.
- Kisfaludy Sándor. Bp., 1936.
- Rendszeres magyar verstan. Bp., 1951.
- A magyar irodalom fejlődéstörténete. Bp., 1976.
- A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Bp., 1927, 1978.
Irodalom
- KOZOCSA Sándor: ~ élete és munkái. (A 70. születésnapjára neki ajánlott tanulmánykötetben.) Bp., 1948.
- BARTA János: A mester nyomában. = It, 1958. 2. sz.
- SŐTÉR István: ~ életműve. = ÉI, 1961. 11 sz.
