XI. századi királyi udvarház maradványai Zircen
szerző: Koppány Tibor
1942—43-ban Nagy László, a veszprémi múzeum akkori igazgatója, a zirci Vásártéren, a plébánia-templom mellett, a Kossuth Lajos utca térré szélesedő középső szakaszán középkori templom falait tárta fel (1. kép). A templom körül fallal kerített temetőt, a körítőfalon kívül pedig északról egy nagyobb, délről egy kisebb épületet talált.1
A középkori templom a mai, 1761 és 1763 között épített templom2 északi oldalától mintegy 15 méter távolságra állott, attól eltérő tájolással.
I. A FELTÁRT ÉPÜLETEK LEÍRÁSA
1. A templomot
a romterület közepén tárták fel, amelynek falai a felszínen is észlelhetők voltak és közvetlenül a gyepszint alól kerültek elő.
Hosszházas elrendezésű, egyhajós, íves szentélyű épület volt, 9,40 X 14,20 m belméretű hajóval és 3,00 m belső sugarú szentéllyel, átlagosan 1,00 m vastag falakkal (2. kép). A hajó nyugati végében, a nyugati zárófal belső síkjától kb. 1,50 m távolságra a hajó teljes szélességében húzódó, utólag beépített, másfél méter vastag fal alapozása volt látható.
A templom hossztengelye a keleti iránytól 13°-kal tér el észak felé. Falai a nyugati zárófal kivételével 30 cm magasságban maradtak meg, az utóbbinak csak alapozását sikerült feltárni. Anyaguk helyi fehér keménymészkő, amelyből durván megmunkált, eltérő nagyságú, lapos kvádereket faragtak. A falakat nagyjából azonos magasságú sorokkal két oldalról emelték, közét vagdalt kővel kevert, erősen meszes habarccsal öntötték ki. A 60 cm mély alapozás kiásott agyaggödörbe döngölt agyaggal kevert kőből készült (3. kép).
A kőtemplom padlószintje a felmenő falból megmaradt egyetlen kősor alsó vonalára rekonstruálható, helyét az árkok metszetfalán téglatörmelékes, meszes csík jelzi. A templom belsejében, a nyugati fal és a diadalív között, mindkét oldalfal mellett kör alaprajzú, agyaggal falazott kőalapozásokat tártak fel. Az alaptestek közepén cölöplyukak voltak, köztük többen az elkorhadt cölöp maradványait is megfigyelték (4. kép). A déli fal mellett hat darab ilyen cölöpalap került elő egy sorban, egymástól mért távolságuk kb. 1,75 m (5—6. kép). Az északi oldalon csak a nyugati első alaptestet ásták ki. A két cölöpsor egymástól mért távolsága 6,90 m, az egyes cölöpök közötti távolság négyszerese. A diadalív előtt a déli cölöpsoron belül még egy alapot találtak, a diadalív belső sarkai alatt pedig a kőtemplom falaival elvágott egy-egy kőalaptestet. Ezek egymástól mért távolsága 4,60 m. A cölöpalapokat a kőtemplom falainál mélyebben alapozták. Valamennyit érintetlen agyagtalajba ásták. A kőtemplom rekonstruálható meszes padlószintje egységesen fedi a cölöpalapokat; az alaptesteket, illetve a bennük álló cölöpöket, tehát a kőtemplom építésekor elbontották. Majdnem szabályos elhelyezésük és a kőtemplom falaihoz viszonyított helyük a kőtemplomnál korábbi, favázas építmény létéről
tanúskodik (7. kép: alaprajz).
A templom északi oldalán Nagy László tizenhárom, nagyobbára melléklet nélküli sírt tárt fel.
2. A körítőfal
A templom körüli temetőt övező fal is kőből készült. Az ásatás alkalmával két, különböző időben épített körítőfalat tártak fel.
A nagyobb területet bekerítő a feltárt kőtemplom északkeleti sarkától nagy ívben fordul dél felé, körülbelül 30 m hosszban, majd nyugat felé a mai rk. templom déli oldalánál feltárt lakóház alatt átfutva fordul ismét észak felé, s a középkori templomhoz csatlakozik.
A kisebbik körítőfalnak csak a déli szakaszát ismerjük, ezt az előbbi falon belül ásták ki, a hozzá épített és a már említett lakóházzal együtt.
3. Az északi lakóház
közvetlenül a templom északnyugati sarkához csatlakozik, egy négyzetes arányú, 4,50 X 6,00 m belméretű helyiséggel. Egy méter vastag fala több átépítésről tanúskodik. Alig megmunkált kövekből később építették a templom mellé (8. kép). Az ásatási rajzból és a fényképekről gyanítható, hogy nyugati fala észak felé folytatódott. Északi fala ráépült egy korábbi, északnyugatdélkeleti, tehát eltérő tájolású hosszú épület déli falára, amelyet nem tártak fel teljesen. Ez a ház egy 7,50 X
21,70 m belméretű, egy méter falvastagságú helyiségből áll, amelyhez tőle elváló falazattal egy kb. 1,20 m vastag falú, 7,00 X 9,50 m belméretű helyiség csatlakozott (9. kép).
Az első két helyiség falait megmunkálatlan kövekből építették, a harmadikét viszont épp olyan faragott mészkő kváderekből, mint a templom falait (10. kép).
A több periódusú épület teljes feltárása elmaradt. Sem méreteit, sem kiterjedését, sem beosztását, tehát
az előkerült falak összefüggéseit sem ismerjük.
4. A déli lakóház
A kisebb körítőfal déli oldalához nagyjából észak-déli
tájolással építették. Háromosztatü ház volt, 70 cm
vastag külső és 55 cm vastag belső kőfalakkal. Belső
szélessége 4,50 m; a déli helyiség 6,00 m, a középső
4,20 m, az északi pedig 5,30 m hosszú. A rendelkezésünkre
álló egyetlen felmérési rajzból nem állapítható
meg, hogy egyszerre épült-e, vagy több szakaszban.
II. AZ UDVARHÁZ ÉS ÉPÍTÉSÉNEK
TÖRTÉNETE
Az ásatásról sem régészeti napló, sem jelentés nem
maradt, az ásatás közben megfigyeltekről ezért nem
tudhatunk. A csekély leletanyag kétségtelenül korhatározó
jellegű,3 de napló hiányában építészettörténeti szempontból
aligha értékelhető. Az épületek keletkezési korának
meghatározásához a legszükségesebb ásatási adatok
tehát nem állnak rendelkezésünkre.
A feltárt falak, az épületek helyzete, összefüggése
és alaprajzi formája azonban első látásra elárulja azok
építési idejét, s belőlük még relatív kronológiát is összeállíthatunk.
Az ásatási rajzra tekintve egyértelmű, hogy a templom
románkori. A melléje épített több periódusú északi
lakóház építési technikája alapján nagyjából azonos
korú vele. Későbbiek a körítőfalak, illetve a rövidebb
körítőfalhoz épített déli lakóház, amely későközépkorinak
tűnik.
Az épületek ennél pontosabb kormeghatározását az
ásatás fennmaradt dokumentumai alapján nem tudjuk
elvégezni. A mindent tisztázó teljes feltárás reményében,
a régészeti és történeti adatok segítségével, az eddig
140
ismert épületmaradványok vizsgálata alapján mégis megkíséreljük
a zirci középkori épületek építéstörténetének
megközelítő meghatározását.
Zirc, vagy ahogy csekély számú korai okleveles adatunk
nevezi, Bakony templomáról először a XIV. század
eleji pápai tizedjegyzékek tudósítanak: 1333-ban, 1334-
ben és 1335-ben János nevű papját adóztatták.
A tizedjegyzékek Bakono, Bakon, Boconio egyházas
helyét nemcsak az eddigi szakirodalom alapján azonosítjuk
Zirccel.4 A III. Béla király által alapított ciszterci
monostort — amelyet a XIII. század első feléből származó
okleveleink egyöntetűen a veszprémi egyházmegyében
fekvőnek mondanak5 és csak 1257-ben nevezik
először „monasteriurn Beate Marie Virginis de Scyrch"-
nek6 — 1199-től „de Boccan,7 Bochan,8 Buccon,9 Boccon,
10 Boconio"-nak11 nevezik. A név nyilvánvalóan
a Bakonyerdőben fekvő kolostor jelzője, nem pedig
falunév, mivel a Zirc elnevezés sokkal korábbi jellegű.
Ugyanúgy csak jelzőnek minősíthetjük az először 1193-
ban említett keleti bakonyalji Bakont, amely 1469-ben
„Possessio Zaloka al. nom. Bakon" és amely Fehérvárcsurgó
és Isztimér közé helyezhető.12
A későbbi időkben 1415-bőL13 1520-ból14 és 1523-
ból15 származó oklevél említi még a zirci plébánost.
A falunak tehát a XIV. század elején volt már temploma.
A pápai tizedjegyzékeket, mint az ország első
összeírását hasznosítja Győrffy György történeti földrajzában,
, , . . . az Árpád-kori viszonyok ugyanis a kora
Anjou-kori forrásokból ismerhetők meg teljesebben;
a pápai tizedlajstromban szereplő falvak néhány kivétellel
már a XIII. században fennállottak.. . "16 Hozzátehetjük,
nemcsak a falvak voltak meg már az Árpádkorban,
hanem templomaik is fennállottak, ahogy az
Veszprém megye egyházas helyeinek vizsgálatából szinte
