Balatoni Szövetség

Balatoni Szövetség története.

Dr. Óvári Ferencnek a Balaton-kultusz apostolának.

"Nemes, munkás életének

Javát neki áldozod.

Vedd szívesen, ha itt érte,

Pannónia szép tündére

-Sebekért vigasztalásul-

Dőlt szövegMúzsám karján eléd járul

S hálásan rád mosolyog…"

L.(ampért). G.(éza).

Kezdetek - Balaton Egylet

"Akik ma is, nem mindig jogtalanul elégedetlenek a Balaton vidékének idegenforgalmi szempontból tekintett állapotával; fogalmuk sincs arról a munkáról amelyet félszázadon át végezni kellett a Balaton körül, hogy máig elért (végzetes válságos esztendők által megszakított) haladás létrejöhessen." Olvashatjuk Sziklay János "Mit csinált a Balaton Egylet?" című 1935-ben kiadott, "Adatok a Balaton-vidék történetéhez" alcímű munkájában. Valljuk be, bizonyos értelemben jelenleg is időszerűek Sziklay mondatának egyes megállapításai.

A Balatoni Szövetség történetét nem lehetséges a megelőző szervezetek, vagy egyes személyek, többnyire áldozatos tevékenységének említése nélkül ismertetni. Egyrészt a Balatoni Szövetség megalakulását megelőzően létrejött különböző, lényegét illetően azonos célokat megfogalmazó fürdő- és egyéb egyesületek, másrészt a Szövetség megalakítását előkészítő tevékenység megismerése alapja a történetnek.

A Balatonnal kapcsolatos gondok és problémák már az 1800-as években, főleg azok második felében jelentkeztek, ugyancsak ettől kezdve számíthatjuk a Balatonhoz kötődő fejlesztések kérdését. Egyre nagyobb mértékben foglalkoztatta az illetékeseket, közülük is inkább az akkor Zalai partnak nevezett északi partiakat a Balaton jövője, aminek érdekében nem keveset tettek is. Igen fontos esemény volt a Balaton déli partján megépült vasút 1861. április 1-én történt megnyitása. Nem kevesebb jelentőséggel bírt a szabályozott Sió-csatorna 1863. októberi felavatása. Ez tette lehetővé a Balaton szintjének szabályozását, aminek véghezvitelére több társulat is alakult. A megnyitó beszédből néhány gondolatot érdemes idézni, ami tájékoztat jelentőségéről: "… másrészről hajózási, így országos közlekedési szempontok egy valóban nagyszerű, s biztos, kikötő is rendeltetett építeni azért: hogy annak segélyével nagyobb szelek alkalmával, az illető hajók tökéletes menhelyet találjanak, és a Balaton-Füredi vendégeknek, miután a fürdőhely hazánknak kétségtelenül egyik leghíresebb és leglátogatottabb pontja megszereztessék azon kényelem: miszerint a déli vaspályáról Siófoknál leszállva, ott közvetlenül a balatoni gőzösre léphessenek át."

E néhány sor rávilágít a Balaton és környéke helyzetére az 1860-as évek elején. Már a reformkorban nagy vendégforgalmú Balatonfüred az északi Balaton-parton csak kocsival volt elérhető, a vasúti összeköttetést Budapesttel a Balaton egyetlen gőzhajója, a Kisfaludy biztosította. Nyilvánvaló, hogy ez időtől kezdve folyamatosan jelentkezett az igény az északi parti vasút megépítésére. Több kötetre való újságcikket, felhívást, híradást jelentettek meg különböző újságokban, elsősorban az érintette terület, Veszprém és Zala vármegyék lapjaiban. Számtalan írásban, vagy értekezleteken jelenik meg egy olyan egyesület, vagy szervezet létrehozásának igénye, amelyik felkarolná a Balaton fejlesztésének ügyét minden vonatkozásban, de mindenkor kiemelten említve a vasút hiányát és az északi part ebből származó gazdasági, vendégforgalmi hátrányát.

Többek között a Veszprém című hetilap 1877. október 7-én megjelent számának vezércikke is foglalkozik ezen kérdéssel, egyben felhívással fordul az érdekeltekhez a "Balaton Egylet" megalakítása érdekében. A lényeget tekintve a hetilap december 9-i számában megjelent újabb felhívás megismétli ezt az óhajtást.

A Balatoni Szövetség történetét vizsgálva nem hagyhatjuk ki az egyik legfontosabb "előd" szervezetet, az 1882. augusztus 24-én Balatonfüreden megalakult Balaton Egyletet, mert valójában az ő munkájukat folytatta a Balatoni Szövetség, a kornak megfelelően kiterjesztve és korszerűsítve. A megalakulásról a Pesti Hírlap 1882. augusztus 25-i számában így tudósított: "A Balaton Egylet alakuló közgyűlése ma délelőtt tartatott meg a gyógyteremben, szinte meglepő lelkesedés mellett. A közgyűlés délelőtt és délután tartott ülésén letárgyalta az alapszabály-tervezetet és megválasztotta a tisztikart." Különböző szakosztályokat is választottak az irodalmi szakosztály elnöke Jókai Mór lett, aki mint füredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen.

A Balaton Egylet közel 12 évig működött, nem kevés problémával terhelt időszak volt ez. Nem egy esetben át akarták alakítani, más arculatot adni neki, szervezeti módosításokat hajtottak végre ám mindezek kedvezőtlenül befolyásolták az eredetileg kitűzött célok megvalósítását. 1891. augusztus 2-án Balatoni Kultúregyesületté alakult át, ami lényegében fúziót jelentett a Dunántúli Közművelődési Egyesülettel. Korabeli értékelés szerint a Balatoni Kultúregyesület alapszabálya szinte a régi Balaton-Egylet alapszabályával megegyező volt. A sok nehézséggel küszködő Balaton Egylet utolsó rendezvénye volt az 1894. február 2-án Budapesten megrendezett Balaton bál, majd rövidesen kénytelen volt teljes egészében beleolvadni a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe. "Így kellett eltemetni a nagy eszmét egy egész évtizedre" írta Sziklay János az előbbiekben említett művében. A Balaton Egylet több mint egy évtizedes tevékenységét bemutatni nem lehetséges e rövid írás keretében és talán nem is indokolt a Balatoni Szövetség történetének ismertetésében, de azért fennállásának néhány jelentősebb eseményét fel kell idéznünk.

Megindította a rendszeres sajtópropagandát, közönséget toborzott a Balatonnak, megrendezte az első termény-, bor-, szőlő-, gyümölcskiállításokat, megindította az új gőzhajózás létrejöttének előmunkálatait. Kiadta az első balatoni tájékoztatót Sziklay János tollából, "Balatoni Kalauz. Kézikönyv Turisták és Fürdőzők számára" címen, amelyik 1889-ben jelent meg Budapesten. Ez a 150 oldalas könyvecske volt az első és egyben az utolsó száma a Balaton Egylet hivatalos értesítőjének, amit előzetes terveik szerint folyamatosan szándékoztak kiadni. Tartalma megfelelt a címében megfogalmazott ajánlásnak, mert ténylegesen az első ismertetője volt a Balaton tágabb értelemben vett környékének, miután Sümeg és Veszprém települések bemutatására is kiterjedt.

A Balatoni Szövetség megalakulásáig még közel tíz év volt hátra, ami nem múlt el esemény nélkül a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket illetően. Számtalan cikk és egyéb írásmű jelent meg ebben az intervallumban, mindannyian sürgették a Balatonnal kapcsolatos gondok megoldását, az ehhez célszerűen alakított egyesület, vagy hasonló szervezet létrehozásán keresztül. Közülük kettőt külön is érdemes megemlíteni. Nevezetesen a Veszprémi Hírlapban megjelent két cikk, 1898 január 23-án és ennek folytatásaként január 30-án "Balaton Egyesület" és "A Balaton-Egyesület kérdéséhez" címmel. Mindkét írás több oldalról megvilágítva, hosszan fejtegeti az egyesülés szükségességét, kezdve a háziipar megteremtésétől az "...oly régóta vajúdó, Keszthelyről Veszprém felé vezető balatonmelléki vasút ügyét" előbbre vivő munkálkodásig. Minden a témával összekapcsolható újságcikk, illetve bármilyen írás legfontosabb igényként az északi Balatonparti vasút megépítését fogalmazta meg, ami abszolút mértékben érthető volt, miután a déli parton már közel. 40 éve közlekedtek a Déli Vaspálya Társaság szerelvényei.

Láthatóan mindjobban megerősödött a szándék, hogy valamilyen egyesület létrehozásával egyesítsék erőiket a gondok megoldása érdekében. 1904. március 19.-én a budapesti Royal Szálló magyar szobájába Siófok és Almádi községek fürdőkonferenciát hívtak össze. Ezen dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő vetette fel a gondolatot, hogy meg kellene alakítani a "Balatonmelléki Fürdők Szövetségét". A jelenlevők között nagy tetszést aratott a gondolat és mindjárt el is határozták megvalósítását. Felkérték dr. Perger Ferenc, dr. Fittler Dezső, dr. Szaploncai Manó, Lingl Valérián és Várady Gyula urakat, hogy Dr. Óvári elnöklete alatt alakítsanak bizottságot az alapszabályok kidolgozására. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a nyár elején Siófokon alakuló közgyűlést tartanak. A Royal Szállóban tartott értekezleten egyébként 27 személy volt jelen Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tag elnökletével.

Megalakulás

1904. június 22-én Tallián Béla földművelésügyi miniszter a felmerült problémák, valamint azok számtalan sajtóvisszhangjának hatására értekezletet hívott össze Balatonfüredre. Meghívót kaptak a fürdőtulajdonosok, a parti birtokosok, a Balaton áradásai következtében veszélyeztetett területek gazdái, Somogy, Veszprém, Zala vármegyék főispánjai, a közigazgatás főbb tisztviselői, gazdasági egyletek képviselői, a Balatoni Halászati Részvénytársaság képviselői, műszaki és vízépítési szakemberek, tehát mindazok, akik a Balaton vízszintjének meghatározásában érdekelve voltak.

Az egyéni, birtokosi érdekeken túlmenően a balatoni fürdőhelyeknek is nagyon fontos volt a kérdés rendezése, mert például az előző 1903-ik évben a somogyi oldalon 6-700 méterre a parttól csak térdig ért a víz és az északi part fürdői is rossz helyzetbe kerülve, különböző műszaki megoldásokat javasoltak. Lóczy Lajos egyetemi tanár is részt vett az értekezleten, akinek "előadása az értekezleti disszertációk koronáját képezte, melyért nemcsak zajosan megtapsolták, hanem jegyzőkönyvi köszönetet is szavaztak a népszerű tudósnak." olvasható az igen részletes tudósításban.

Ilyen előzmények után, 1904. augusztus 11-én délután került sor a nagyjelentőségű eseményre, a Balatoni Szövetség megalakítására. A Szövetség céljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását. A Szövetség tiszteletbeli elnökévé Széchenyi Imre grófot, a minden nemes célért küzdő férfiút választották meg. Az egyik alelnök pedig dr. Óvári Ferenc lett, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Balatoni Szövetség megalakításában, valamint az azt megelőző előkészítő munkák során. Az esemény jelentőségét aligha szükséges külön méltatni, helyette álljon itt a Veszprémi Hírlap tudósítójának részletes beszámolója, aminek alapján érzékelhető a Szövetség megalakulásának méltán nagy jelentősége.

A Balatoni Szövetség folyó hó 11-én délután tartotta Siófokon alakuló közgyűlését, amelyen igen nagy számban jelent meg a három balatoni vármegyének, Zala, Somogy, és Veszprém vármegyéknek előkelő közönsége. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő nyitotta meg az ülést és üdvözölvén a jelenvoltakat, Széchenyi Imre grófot kérte fel az ülés vezetésére. Óvári ezután ismertetve az egyesület célját, az egybegyűltek éljenzése között a szövetséget megalakultnak jelentette ki. Tárgyalás alá vették ezek után az alapszabályokat, majd pedig a választásokat ejtették meg a következőképpen: Tiszteletbeli elnöknek megválasztották Széchenyi Imre grófot, elnöknek Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tagot. Alelnökök lettek: Széchenyi Viktor gróf, dr. Óvári Ferenc és Szűcs Béla. Titkár lett: dr. Kovács Dénes, pénztáros: Várady Gyula, ellenőr: Getső Ignác. Azután a 45 tagú választmányt alakították meg, melynek tagjai:

Somogyvármegye részéről: Tallián Béla, Sárközy Béla, gróf Hunyadi József, Márffy Emil, Gaál Gaszton, Babarczi Schwarzer Ottó, Sümegi Vilmos, Szaplonczay Manó, dr. Fittler Dezső, Csorba Ede, Rózsa Károly, Lehner Vilmos, Bernáth Kálmán, dr. Svastics Nándor, Szupits Dezső.

Veszprémvármegye részéről: Kolossváry Dezső, Koller Sándor, Tóth Ede, Jánosi Ágoston c. püspök, Kenessey Miklós, Belák István, dr. Edvi Illés Károly, dr. Perger Ferenc, Kerényi Andor, Mészöly Gyula, dr. Vadnay Szilárd, B. Bárdossy Imre, Horánszky Lajos, Révész Antal, Mihálkovics Tivadar.

Zalavármegye részéről: Hertelendy Ferenc, Csertán Károly, Háry István, Dezsényi Árpád, dr. László Mihály, Wiriusz Vince, báró Puteáni Géza, Halbik Cyprián, Fittler Sándor, Csemez Pál, dr. Lóczy Lajos, Takách Imre, Szentmiklóssy Gyula, Forster Géza, Ibos Nándor.

Alapszabály tervezet

Az alapszabály tervezet a következőkben körvonalazta az egyesület célját:

"A Balaton partján levő s a jövőben még alapítandó összes fürdőtelepek között testvéries kapcsolat létrehozása abból a célból, hogy a külön helyi viszonyok szemmeltartásával a fürdő-telepek idegenforgalma emeltessék s az egész balatoni partvidék virágzóvá fejlesztessék. A fürdő-telepek közönségének minél több előnyt nyújtani, a háziszükségleteket minél olcsóbbá és minél hozzáférhetőbbé tenni; a lakbéreket és gyógyköltségeket a külföld olcsó versenyéhez alkalmaztatni; a szórakozásokat és kirándulásokat megkönnyíteni, egységesen megállapított nyári program útján a fürdők közti érintkezést s általában a parti életet élénkebbé tenni. A Balaton összes partján körülfutó, jó és árnyas utakat, ingyenes vagy igen olcsó körtelefon-szolgálatot szabályozni, a vasúti és gőzhajózási meneteket szaporítani és a menetrendet közérdeküleg megállapítani; új építkezések után minél hosszabb adómentesség kieszközlését elősegíteni; közös fürdőreklámokat készíttetni és forgalomba hozni; úgy nyári, mint a téli szórakozásokat helyesen, egymást nem alteráló módon beosztani, a téli sportot, jégvitorlázást meghonosítani; egyáltalán a Balaton kultuszának fejlesztése."

A Balatoni Szövetség a megalakuláskor deklarált célokért minden lehetőt megtett. Nem maradt ki egyetlen olyan eseményről sem, ahol a Balaton valamilyen formában szerepet kapott, vagy említésre került. A megalakulás óta még egy év sem telt el és már bőséges híradásokat kapunk a Balatoni Szövetség tevékenységéről. Zala vármegye illetékeseit kérték, hogy mielőbb tegyék lehetővé a Balaton-parti vasút megépítését. Felkérték mindhárom érintett vármegyét, hogy államépítészeti hivatalaik útján készíttessenek tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a Balaton körül egy jól befásított turistautat létesíteni. Megszervezték az 1905-ös szezon hajókirándulásait Almádi, Siófok, Földvár, Keszthely és Füred kiinduló állomásokkal. A Szövetség nagy bálját 1905. augusztus 19-én Balatonföldváron tartották meg, csaknem pontosan egy évvel megalakulásuk után.

1906-tól

Az 1906. évi őszi választmányi ülésen tárgyalták egy angol csoport ajánlatát, aki 25 millió korona alaptőkével a Balaton mentén vállalatot kívánt létrehozni és tervet kértek a Szövetségtől erre vonatkozóan. A választmány dr. Óvári Ferencet és dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvost kérte fel ennek elkészítésére. Az 1907 februári közgyűlésen elhatározták egy mozgalom indítását a Balaton mentén, szépítő egyesületek szervezése érdekében. A nyári közgyűlésen több előterjesztés benyújtásáról döntöttek, a földművelésügyi minisztertől azt kérték, hogy a balatoni kikötők kisebb járművek számára is alkalmasak legyenek, a kultuszminisztertől pedig azt, hogy az iskolai szünidő június 15-től szeptember 15-ig tartson. Társadalmi úton igyekeztek megvalósítani, hogy külföldi ásványvizek ne legyenek kaphatók és lehetőleg Balaton melléki borokat fogyasszanak a vendégek.

1907-ben jelent meg Kardos Ignác és Simalya V. Ferenc szerzők tollából "A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása" című, Kaposváron kiadott, 234 oldalas mű. Ez volt az első jelentős kiadvány amely már a Balatoni Szövetség támogatásával látott napvilágot. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a Szövetség alelnöke a következő ajánlást írta a könyvhöz.

"A mi édes hazánk természeti kincsekben bővelkedő szép ország. Égbe nyúló hegyek, hatalmas rónák, dombos-völgyes gyönyörű vidékek váltakoznak benne. A Dunántúlnak kétségtelenül legnagyobb ékessége a mi Balatonunk. Hatalmas érték ez az áldott víz! De sok tekintetben olyan még, mint a talált kincs. Csiszolatlan. Bár sejtjük, hogy mivel rendelkezünk, ám a valódi értékét csak akkor tudjuk majd megállapítani, ha a fejlesztés munkáját befejeztük.

Itt-ott már kezd kibontakozni annak képe, hogy milyen lesz a Balaton rövid időn belül. A magyar tenger iránt való meleg érdeklődés óriási lendületet vett. Egy-egy esztendő tevékenysége is rendkívüli változásokat teremt. De még távol vagyunk attól, ahová elérni iparkodunk, hogy a melegebb időszak beálltával sok-sok ezere a fürdőzőknek népesítse be a Balaton vidékét körös-körül.

A Balatoni Szövetség megalapítói átérezték, hogy a nagyobb részben még parlagon heverő pompás kincs kiaknázására odaadóbb tevékenységet kell kifejteni. Érdekében megtenni mindazt, amit a lelkesedés, a szeretet önthet az emberek szívébe és lelkébe. Máskülönben nem halad elég gyorsan a fejlesztés munkája. És a magyarok ezrei ezután is a gazdag külföldre viszik a fürdőzés céljára szánt milliókat. Pedig mily jól lehetne ezt fölhasználni a nemzeti közvagyonosodás ügyének szolgálatában.

Elismerésünkkel találkozik, ki a Balaton fejlesztésének ügyét igaz szívvel teszi magáévá. Köszönettel adózunk az iránt, ha tapasztaljuk, hogy szóval vagy cselekedettel segítségünkre sietnek.

Kaposvári lelkes barátaink azon elhatározásáról tehát, hogy még ez év tavaszán magyar és később német és francia nyelven ismertető könyvet adnak ki a Balatonról, nagy örömmel értesültünk. Nem szükséges bővebben vázolni azt, hogy mily fontos, ha ily tájékoztató könyv minden arra alkalmas nyilvános helyen elhelyezésre talál, az utasok érdeklődésének a Balaton iránt való felköltése céljából.

E mű megírásával és kiadásával megelőznek bennünket derék barátaink. Ugyanis a Balatoni Szövetség megalakulásától tervez már hasonló munkát, melyet egymillió példányban óhajtott volna szétosztani. A kezdet nehézségeivel és a feladatok sokaságával küzdve azonban a tervet ezideig nem sikerült megvalósítanunk.

Midőn ezt az igazán hézagpótló munkát a Balatont felkeresők sok ezrének figyelmébe ajánljuk, őszinte szívvel köszöntjük a lelkes szerzőket.

Veszprém, 1907. január 30."

A Balatoni Szövetség életében rendkívül nagy esemény volt az, hogy 1908. március 1-én megjelent képes folyóirata a BALATON, alcímében "A Balatoni Szövetség hivatalos értesítője" megjelöléssel. Az első évben hat szám jelent meg március, június, július, augusztus szeptember hónapokban majd pedig december elsején. A megjelenés ilyen sajátos időpontjait az indokolta, hogy bizonyos értelemben szezonális jellege volt a folyóiratnak, ugyanis a téli hónapokban jóval kevesebb volt a közlésre méltó esemény. A következő évben március, május, június, július, augusztus és szeptember 1-e volt a megjelenés időpontja. Volt még néhány variáció, de már 1913-ban 12 szám jelent meg és hivatalosan közölték: "megjelenik minden hó elsején és a szükséghez képest máskor is." Az éves előfizetési díj nem szövetségi tagok számára először 5 korona, ami havi megjelenéskor 8 koronára emelkedett. A szövetség tagjai a tagsági díj fejében kapták a folyóiratot.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal a lap indulásakor Siófokon volt, majd 1909-ben Balatonfüredre költözött. Ennek oka lehetett az a tény, hogy 1909. július 9-én végre megindult a menetrend szerinti forgalom az északi parton kiépített vasúton és könnyebb volt elérni Füredet a korábbi időhöz képest. A szerkesztésre felügyelt dr. Óvári Ferenc szövetségi alelnök, szerkesztette Cséplő Ernő szövetségi titkár. Az I. világháború évei alatt, illetve utána következő években rosszabb lett a papír minősége, de a "füzet" -mint akkoriban nevezték-szelleme töretlen maradt. Kettejük neve fémjelezte a folyóiratot még az 1930-as évek elején is. Az 1920-as évek elejétől a folyóirat alcíme "A Balatoni Szövetség és a kötelékébe tartozó intézmények és vállalatok hivatalos értesítője" lett. A későbbiekben látni fogjuk e változás indokoltságát. Az 1943-ban megjelent számokban a hivatalos értesítésben "megjelenik minden hó 10-én, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Balatonfüred, Zsigmond u. 2-4. Szövetkezeti üdülőház, felelős szerkesztő: Gáspárdy Aladár szövetségi igazgató, felelős kiadó: dr. László Gábor ügyvezető társelnök" információ olvasható. A BALATON utolsó száma 1944 novemberében jelent meg.

A folyóiratban megjelentek tudományos értekezések, gazdasági vonatkozású írások, élelmezéssel, táplálkozással foglalkozó cikkek és elemzések, továbbá minden olyan dolog, vagy esemény, aminek a legkisebb köze is volt a Balatonhoz. A folyóiratban található hirdetések jelentős száma arra enged következtetni, hogy önfenntartó volt a lap, vagy legalább is a kiadás költségeinek túlnyomó része megtérült a hirdetésekből. Ezért a Szövetség nehézség nélkül tudta tartani a lap minőségét mind tartalmában, mind megjelenésében.

Annak érdekében, hogy képet kaphassunk egy nívós, a Balatonhoz mindenben elkötelezett folyóiratról, tekintsük át az 1908. július 1-én megjelent 3. szám tartalmát. Első oldalon a júniusban megtartott nyári közgyűlésről készült részletes beszámolót találjuk, amelyen a kormány képviselője is jelen volt. "A Szövetség működéséről szóló jelentés rövid vonásokban tüntette föl azt a folyton szélesedő és kiterjeszkedő munkakört, mellyel a Balaton-vidék fejlesztésének ügyét szolgáljuk." hangzott a tömör megállapítás a közgyűlésen.

A következő cikk a "Balatonért" címet viseli, amiben többek között említés történik a "filoxéra pusztítása folytán sokat szenvedett Balaton-mellék jólétének előmozdítása és a Balaton kultúra emelése érdekében" tett indítvány sorsáról, illetve pozitív eredményéről. "Balatonfüred forrásai és azok használata" címet viselő értekezés a természetes gyógymódok meghonosítását szorgalmazza, "Egyetlen Balaton-parti fürdőben sem szabad képzett szakorvos vezetése alatt álló vízgyógyintézetnek hiányozni."

Kőröshegy ősrégi templomát mutatja be, történelmi adatokkal gazdagon fűszerezve, a helyi plébános írása. A rossz állapotban levő templomot a Műemlékek Országos Bizottsága 1907-ben restauráltatta, amiért ezen írásban mond köszönetet a plébános. "Felhívás a Balaton mentén működő orvosokhoz" című írásban olvasható: dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvos, az Országos Balneológiai Egyesület felszólítására az 1909. évi kongresszuson referáló előadást tart a "Balatoni fürdőzés általános hatásairól." Tíz kérdésből álló, tapasztalatokra vonatkozó körkérdést intéz s Balaton mentén működő orvosokhoz annak érdekében, hogy előadásában a lehető legtöbb tapasztalatra és véleményre támaszkodhasson.

A következő cikk "A törpe harcsa." címen látott napvilágot és bizonyos vonatkozásban ma is aktuális, úgyszólván csak a halfajta nevét kell behelyettesíteni. Érdemes idézni a szöveg egy részét: "Az előnye, melyet mellette felhoztak s amiért pár évvel ezelőtt a Balatoni Halászati Rt. többszázezret a Balatonba bocsájtott, hogy pusztítsa különösen a békákat és a békapetéket, annyiban állja meg a helyét, hogy e mellett épp úgy pusztítja a kis halakat, de a halikrát is, ennélfogva a csukánál is veszedelmesebb ragadozó. A boncolás és a belek megvizsgálása arról tett kétségbevonhatatlan bizonyosságot, hogy az ilyen törpe harcsa gyomrában csak kis halakat és halikrát találtak, ami nem zárja ugyan ki, hogy békát és békapetét is meg nem eszi, ha jobb nincs. Jóakaratú szolgálatot kívánok tehát tenni... az illetékes körök figyelmét felhívni... a törpe harcsa tenyésztést ne erőltessék és ilyen hallal ne szaporítsák a Balatonnak speciális eredeti halállományát."

A sok mindenre kiterjedő "A Balaton körül" rovat több oldalon keresztül foglalkozik eseményekkel, tervekkel, amik közül érdemes néhányat megemlíteni.

"Törekvéseink megbecsülése" címen a közelmúltban megtartott közgyűlésen megjelent prominens személyiségekkel foglalkozik, jóindulatukat és segítőkészségüket kiemelve.

"Népipari árusító helyeink" címen az 1907-ben megkezdett, a Balaton-vidék népiparának összegyűjtésére és forgalomba hozatalára vonatkozó tevékenységet ismertetik. Megemlítik, hogy ez évben már öt helyen, Siófokon, Almádiban, Keszthelyen, Hévízen és Badacsonyban hozzák forgalomba, a három balatoni megye népipari - mai szóval népművészeti - készítményeit.

"Gyorsvonatok Kiscell felől." A Szövetség feliratot intézett Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az épülő és gyorsvonatok "járására is berendezkedő" Budapest-Tapolca vonalrésznek kiegészítéseként a Kiscell (ma Celldömölk)-Tapolca vasútrészt az új vonal megnyitására első osztályúvá minősítsék, azaz ezen a vonalon is meg lehessen közelíteni gyorsvonattal a Balatont.

"Villamos világítás a felső parton." A Szövetség lépéseket tett annak megvizsgálása érdekében, hogy a Veszprémi Villamos Művek felhasználásával Almádin keresztül, a közbenső falvak érintésével, milyen módon lehetne Balatonfüredig vezetni az áramot.

"A méz és gyümölcs." A környék méhészkedő és kertészkedő kisgazdái a Szövetség felhívása nyomán jelentősen több efféle terméket szállítanak a fürdőhelyekre. Szorgalmazni fogják, hogy a Balaton melletti falvakba a Földművelésügyi Minisztérium szakembereket küldjön ki "a népnek alkalmas módon való kioktatására", természetesen ingyenesen. Példát is említenek, egy környékbeli gazda 30 kaptárból négy mázsa mézet szüretelt, ennek árából több pénzt vett be, mint amit 35 hold földje hozott, nem kevés munkával.