Balatonalmádi gyógyfürdő
Fürdőélet Almádiban a XIX. század végén
Almádit fürdőként 1877-től számíthatjuk, miután erre a szezonra építette fel Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, nyolc kabinból álló fürdőházát. Ezt megelőzően is volt fürdési lehetőség a Balaton partján, erről utalások találhatók több fennmaradt írásban. Ismert, hogy Almádi akkoriban káptalani birtok volt és a Veszprémi Káptalan engedélye kellett az építéshez. A Káptalani Határozatok jegyzőkönyve VIII. kötete a következő feljegyzéseket tartalmazza az engedélyezést illetően:
„1877. június 24. 4./ Az Almádi balatonmelléki birtoknál a Balatonban 5 öl hosszú s 5 öl széles fürdőbódét kér, hogy állíthasson; az ehhez levezető híddal együtt; engedélyt kap szerződésileg 5 évre 2 frt évi fizetés díj mellett, az eddigi használatot azonban a közönség megszorításával nem szabad korlátozni.”
„1877. június 30. 4./ Brenner Lőrinc szerződése a Balaton vizéhez vezető híddal egybekapcsolt bódék fölállítását illetőleg helyben hagyatik. Járásbéli szolgabíró úr megkérendő, hogy a fürdő helyiség terén a lovak usztatásával némelykor űzött botrányt akadályozza.”
A fürdőház évről-évre folyamatosan bővülve 1926-ban történt lebontásáig egyik strandja volt Almádinak az 1922-ben megnyitott fövenyfürdő mellett. Szerepére a gyógyfürdő meghatározásban a későbbiekben kerülhet sor. A Veszprém Megyei Hivatalos Lap 1899. május 14-én megjelent száma közli a május 1-én és folytatva tartott megyegyűlés határozatát amelyben jóváhagyja az „Almádi Fürdőszabályzat” tervezetét és azt azonnal életbe is lépteti. A 3. § így szól: „Minden idegen, (aki Almádiban, Vörösberényben vagy SzentKirály-Szabadján nem épülettulajdonos,) ki az 1.§-ban körülírt helyeken, a 2.§-ban körülírt időben 3 napnál tovább lakik, fürdővendégnek tekintetik, köteles gyógy- és zenedíjat fizetni s ezen szabályzat rendelkezéseinek alá van vetve.” E szabályból következően Almádit ekkor már gyógyhelynek tekintik, kérdés mire alapozzák ezt a megállapítást.
Almádi gyógyfürdő kialakulása
Az 1800-as évek utolsó évétől kezdve az 1900-as évek első negyedének végéig Almádit gyógyfürdőként említik valamennyi akkori kiadványban, képes levelezőlapokon és minden reklámhordozón. A „gyógyfürdő” cím elnyerésének feltételei voltak és ma is vannak. Almádiban nincs gyógyforrás, tehát más indítéka volt e rang – mert mindenképpen rang – elnyerésének. A korabeli veszprémi hetilapok minden Almádiban történt, vagy Almádival kapcsolatos eseményt leközöltek tudósítóik jóvoltából, akik szívesen keresték fel Almádit és emiatt minden eseményen mai kifejezéssel élve „rajta voltak”. Így forrásértékű hírekhez, adatokhoz juthatunk a régi újságok áttekintése során és rögtön kiderül, hogy a XIX század végén „divatba” jött Kneipp-kúra bevezetése a magyarázata, helyesebben indoka Almádi gyógyfürdővé válásának. A természetes gyógymódokhoz való vonzódás okán nemcsak a Kneipp-kúra, hanem vele párhuzamosan a Rickli-kúra bevezetése történt meg Almádiban.
