Jókai Emlékmúzeum

Balatonfüred, Honvéd utca 1.

     A Jókai Emlékmúzeum, Jókai Mór író egykori villája 2007-ig a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kezelésében volt. Ma már városi múzeumként várja látogatóit.

     A műemlék épületen elhelyezett tábla felirata szerint 1870-ben, koraeklektikus stílusban épült. A nyaraló déli verandája felett kőbábos mellvéddel ellátott terasz van.

     Az író mellszobrát, amelyet Gyenes Tamás készített, az épület kertjében leplezték le 1961-ben. A bejárat előtt látható Flóra szobrot valószínűleg a nyaraló későbbi tulajdonosa helyezte el.

     Jókai Mór (Komárom, 1825. febr. 18. – Bp., 1904. máj. 5.) és Füred kapcsolatáról tucatnyi könyv jelent már meg, hiszen életének, munkásságának három termékeny évtizede kötődik Füredhez, amelyből közel húsz évet saját nyaralójában töltött. A korabeli tudósítások, rokoni visszaemlékezések sok apró részletet megőriztek a füredi napokról az utókor számára.

     Abban mindenki megegyezik, hogy legismertebb regénye, az 1872-ben megjelent Az arany ember Füreden készült. Jókay Jolán emlékezete szerint az egész regényt itt írta, részleteit felolvasta családtagjainak. Bizonyos, hogy több más műve, köztük a Fekete gyémántok egyes részei is itt készültek.

     A nagy író 32 éves korában, 1857-ben járt először Füreden. Családjával az Ó fürdőházban szállt meg. Élményeit a következő évben megjelent Magyar Tempevölgy című regényes tájleírásában örökítette meg. Megszerették Füredet, a táj szépsége mellett a fürdő demokratikus légköre is vonzotta őket. A dokumentumok szerint a következő években szinte minden évben itt nyaraltak. Az író felesége, Laborfalvy Róza színésznő többször is fellépett a színkörben.

     A helyi lap vendégnévsora szerint 1862. július 8-án már Füreden van „Jókai Mórnő, a Nenzeti színház tagja leányával és cseléddel” . Az Ó fürdőházban szálltak meg. Jókai tudósítást írt a Vasárnapi Ujságban a nyári színházról, ahol felesége is fellépett Szigeti József egyik darabjában.

     1863-ban is közöl híreket a Balaton-Füredi Napló a Jókai házaspárról: Az író tagja a színkör építési bizottságának, többször is sikeresen szerepelt a lövöldében, az újságban szó és képrejtvényt közölnek, amelynek megfejtése: „Jókai Mór és Kakas Márton nejükkel együtt itt vannak.” Jókay Jolán szerint ekkor is fellépett a színházban.

     1865-ben Huray István füredi orvos feleségül vette a Pepinek becézett Laborfalvy Benke Jozefát , Jókai Mór feleségének 22 évvel fiatalabb féltestvérét. A nyarakat ettől kezdve náluk töltik.

     „Jókai Mór köztünk van, tűrhető egészségben. Párszor fürdött s már is üdítő hatását érzi. Tegnapi sétánk alatt, midőn kérdeztem, hogy mulat, azt mondá: ő nehány nap múlva haza megy mulatni. Azaz irathamazai közé.” – írta Roboz István 1867-ben.

     Hurayék és másik rokonuk, Szücs Lajosné biztatására végül ők is megveszik az épülő Huray nyaraló szomszédságában, a községbe vezető út túloldalán lévő kopár telket.

     A házaspár 1867. június 27-én írta alá az adásvételi szerződést. A 410 négyszögölnyi telken volt egy kis ház is, amelyet valószínűleg lebontottak. A nyaraló építkezésre is Huray ügyelt, de Jókai is gyakran lejárt Füredre. Egy Sturm nevű helyi pallér építette a házat.

     1870 szeptemberében azt írta a Fővárosi Lapok, hogy Jókai villája majdnem egészen kész , a villa befejezése előtt már 1870 nyarán birtokba vették a kor pesti divatját követő, kora eklektikus stílusú nyaralót.

     Az üveges teraszról, ahol Jókainé papagájának, Kokócskának kalitkája is állt, Jókai teleszkópjával a csillagokat tudta tanulmányozni, de meg lehetett figyelni vele a hajón érkező vendégeket is. A teraszról nyílott a szalon, innen jobbra a hálószoba, balra az író dolgozószobája, amelynek akkor csak egy bejárata volt, így nyugodtan tudott dolgozni. A szalonból az ebédlőbe lehetett jutni, ahonnan Laborfalvy Róza unokájának szobája nyílott. Volt egy vendégszoba is, konyha és tágas pince, más kisebb helyiségek. Jókai az évek során gyönyörű kertet varázsolt a ház köré, főleg tearózsák díszlettek kertjében. Nyaralótulajdonosként is tevékenyen részt vett a füredi társaséletben. 1871-ben már a balaton-füredi Szeretetház igazgatótanácsának tagja.

     ”Lelkem örömmel telt el, midőn különösen a Jókai-villát megpillantottam, mert az mindenesetre nagy haladást jelent, hogy míg alig egy pár évtized előtt legkitünőbb íróink is nélkülözést szenvedtek, ma már egy költőnk, mint Byron egykor Chillon vidékén, nyári palotával is megörökítheti halhatatlanságát…”– írta a Fővárosi Lapok tudósítója 1871-ben.

     „A „szeretetház” hangversenyét (felébe a színtársulat javára) e hó utolsó hetében, az úgynevezett „aranyhét”-en rendezik, s szeretnék egy szavalatra Jókainé asszonyt is megnyerni.” A hangversenyen Jókainé szavalt, Jókai ekkor olvasta fel Milyen demokraták vagyunk mi ? című „fürdői prédikációját”. Jókai részt vett a „Gizela” gőzös keresztelőjén is. Alkalmi versét a hajó névadója, Ráth Károlyné, Végh Gizela mondta el:

          „Tűz mozdít, víz hord, ég oltalmazza futásod,           Légy a derűben gyors és a viharban erős,           Mint védnőd, a nép kedveltje maradj te „Gizela”,           S a ki magyarnak avat, szent legyen a honi bor.”

A nagyteremben rendezett nyolcvan terítékes vacsorán az első tósztot Jókai mondta. 1872 júliusában arról tudósított a Fővárosi Lapok, hogy „Jókai Mórt Balaton-Füred községe díszpolgárnak választotta, s az okmányt ünnepélyesen adta át neki.”

1873 nyara nevezetes és mozgalmas időszak a házaspár életében. Köztudott, hogy 1873. augusztus 29-én itt ünnepelték ezüstlakodalmukat. Nagy szeretettel és tisztelettel vették körül őket. Számtalan ajándékot kaptak, a színtársulat díszelőadáson köszöntötte őket, a jövedelem egy részét a szeretetháznak ajánlották fel. Ebből az alkalomból Lengyel Samu helyi fotográfusnál fénykép is készült róluk. Az ezüstlakodalom előtti napokban, augusztus 21-én a Keszthelyre szervezett hajókiránduláson részt vett az egész Jókai család. A Fővárosi Lapok tudósítója beszámolt arról, hogy Jókaiék felkészültek az útra, és a magukkal hozott elemózsiából a Kisfaludy hajón mindenkit megvendégeltek: „… Jókainak hallgatva is beszélő alakja, a mint az általa már oly sokszor látott vidék nézésében elmerülve áll előttünk, megkétszerezi bennünk is a figyelmet, oda nézünk, ahová ő; mert ő mindenben a legszebbet látja meg. Hátha ama bűvös fátyol, mely lelkében szövődik, s melyet minden tárgyra rá tud teríteni, hogy azok kezei alatt megszépüljenek, – hátha e bűvös fátyolbúl nekünk is jut valami? Ha e fátyolbúl nem kapunk is ezuttal: megnyílnak az ő kosarai, melyekből szeretetreméltó háziassággal kínálják a vendégsereget Jókainé, három kedves hölgyrokonával együtt, a legízletesebben készített, rózsapiros, jóízű pogácsákkal, piruló hideg sülttel, oly szívesen, hogy a kínálatnál már csak az elfogadás lehet szívesebb, miután itt van a villásreggeli ideje, s a balatoni lég nemcsak a szemnek, léleknek és a szívnek üdítője, hanem a mi oly közel áll a szívhez, a – prózai gyomornak is. Oh a gyomor igen lényeges része az embernek. Én már sok szívtelen embert láttam a világon; de gyomortalant még egyet sem. Íme, a Jókai párnak mennyit köszönhet a szellem, a szív költészete által, a most még a próza, az élet prózája is általuk nyer kielégíttetést; miután a hajón lévők közül senkisem gondolt amaz evangéliumi igazságra, hogy nemcsak szép vidékkel él az ember, hanem finom pogácsával, kapros bélessel és hidegsülttel is!” A visszautat Jókaiék többedmagukkal kocsin tették meg, „hogy a híres várromokat közvetlen közelségből is szemlélhessék.” 1878-ban így írtak a László utca, és országút sarkán álló nyaralóról: „Épült 1870-ben, erős szép épület, kinyuló, s zárható tágas és kényelmes előcsarnokkal, hat szoba és egy konyhával. A nyaraló főbejárata előtt, honnét szép kilátás nyilik a Balatonra, a somogyi partok-és a tihanyi hegységre, csinos virágos kert van. A kertben lévő kutat szomorúfüzek környezik. Kiválóan meglepők a szebbnél szebb rózsák, különösen a thearózsák. Ezeket, valamint a többi gyümölcsfákat is, jeles regényírónk a villa tulajdonosa maga gondozza. A nyaraló hátterét szép gyümölcsös kertecskék ékesítik. Jókai úr irodalmi érdemeit ő Fölsége a király méltánylandó, őt a Szent-Istvánrend középkeresztjével tüntette ki. Ő a „Hon” czimű polit. napilap, és az „Üstökös” élczlap főszerkesztője. A nyaraló nem szokott bérletbe kiadatni.” 1882-ben ő lett a megalakult Balaton-egylet irodalmi szakosztályának elnöke 1883-ban adakozott a református templom orgonájára. Marczali Henrik a neves történész Jókaiék baráti társaságához tartozott, 1886-ban családjával Füreden nyaralt. Visszaemlékezésében Jókaiékkal kapcsolatos emlékeit is felidézte. A nosztori völgybe tett kirándulás és piknik különösen emlékezetes maradt számára, mert rá hárult az előkészítés legnehezebb feladata. „Jókaival ott volt Róza leánya is, de egészen elzárkózva Laborfalvy Róza őrizete alatt. Reám bízták a zár feloldása lehetetlennek látszó művét. Bejelentettem magam és a nagy tragika királynői tartásban fogadott. Egész elfogultan hebegtem el mondókámat, kérve a nagyasszonyt, vegyen részt a mulatságban Róza asszonnyal. Igen kegyes volt: maga ugyan nem jöhet, de Rózát elengedi feleségem gardeja alatt. Általános volt az öröm, a szolgabíró úr szavai szerint Jókai ugrált, mint a bakkecske. Felesleges mondanom, hogy a piknik nagy siker volt.” … Jókai szívesen töltötte idejét Marczalival. „Többször eljött értem, hogy sétálni vigyen. Óvott a sok üléstől – tarokknál is – , fekete lesz a vérem. Nem volt bőbeszédű, de a páratlan mesemondó mindig a legkomolyabb tárgyakat választotta, tudományt, vallást – istenfélő volt minden ízében – vagy politikát, melyhez az akkori orosz-bolgár bonyodalom szolgáltatta az anyagot. Akkor mondta nekem: „Nekünk béke kell, meg tele bölcső. Lennénk húsz millió magyarok, kiállhatnánk a muszka ellen.” Marczali vitte el Jókaihoz Boppe Ágostont, ki később a konstantinápolyi francia nagykövetség tanácsosa lett, a háború alatt pedig követ Belgrádban. „ Egy nagy, hall-féle terembe jutottunk. Asztal, szék, pamlag mind tele paradicsommal és egyéb főzelékkel, a félhomályban majd hogy a dívánra nem ültünk. Megjelent a ház úrnője és reám ismerve, szó nélkül Lady Macbeth-pózzal a balnak nyíló ajtó felé mutatott. Jókai már várt és a francia megszólításra franciául felelt, lassan, meggondoltan, de hibátlanul. Természetesen Magyarországról volt szó. A magyarság lelki tulajdonait jellemezte, különösen a vendégszeretet és a szabadság kultuszát, miben rokonai vagyunk a franciáknak. Boppe azt a benyomást nyerte méltóságos fellépéséről, mintha Hugo Victort hallotta volna.” A Jókai házaspár ebben az évben tölti utoljára együtt a nyarat. Endrődi Sándor és Écsy Antónia Béla nevű kisfiának keresztszüleiként Füreden tartják a keresztelőt, majd Alsóörsön a keresztelői lakomát. Jókainé kocsival ment, Jókai és a kis Róza Endrődi vitorlásán. Az út kalandosra sikerült, mert a szélcsend miatt nehezen jutottak el Alsóörsre. Endrődi egyik novellájában örökítette meg ennek a napnak a történetét. Novemberben meghalt Laborfalvy Róza, Jókai 1887-ben még elvállalta a füredi gyümölcs és borkiállítás zsűrielnöki feladatát, de hosszú ideig nem jött többet a nyaralóba. 1889. február 9-én 13 ezer forintért olcsón eladta a villát és a bútorokat. A vevő Michelini János nyugalomba vonult gabonakereskedő volt. Sziklay János szerint Olaszországból került testvérével együtt Veszprémbe, ahol ónöntő műhelyt nyitottak, mert az ötvenes hatvanas években még divatjuk volt a cinedényeknek. Ezért cineseknek hívták őket. „Később, amikor János egy milánói sorsjeggyel nagyobb összeget nyert aranyban, összekülönbözött testvérével. Abbahagyta mesterségét, a völgyben lévő egyszerű házikója helyett vett egy szebb és nagyobb házat a mai veszprémi Horthy Miklós úton (legutóbb Kőszegi József ügyvédé), azután raktárépületet a mai Szent Imre téren s gabonakereskedő lett, egyre gyarapodván. Honnan tudom ezt oly jól? Hát onnan, hogy ugyancsak János fiának (karmester lett) az én apám volt a keresztapja. Michelini szép Lóri leányát pedig elvette az a svájci származású Weber, aki szervezője és első igazgatója lett a balatonfüredi, helyesebben arácsi szeretetháznak, majd pedig a kecskeméti híres Helvécia-telepet alapította meg, melynek nevével régi hazájára utalt.” – írta 1939-ben Sziklay János. 1890-ben már Michelini-nyaralókét szerepel a vendégek névsorában. Felesége halála után Jókai 1894. augusztus 11-én jött először Füredre, valószínűleg Hurayéknál szállt meg. „Jókay (!) Mór koszorus írónk tegnap délben Bfüredre érkezett. 7 évi távollét után először jelent meg itt újra. Midőn a hajóról kiszállott, lelkesült éljenzéssel fogadta a parton álló közönség. Balatonfüreden 16 napig marad Jókai.” 1899-ben is járt Füreden, erről egy innen írt levele is tanúskodik. A Jókay család nem akart belenyugodni abba, hogy a villa idegen kézre került. Az író unokahúga, Jókay Etelka kezdeményezésére, örökbe fogadott fia, Jókay-Ihász Miklós 1908 szeptemberében visszavásárolta a nyaralót Michelinitől 46 ezer koronáért. 19 év múlva már kevés eredeti tárgy maradt a házban, azokat a Jókay család zománctáblákkal megjelölte. Ma már csak három eredeti szék látható a múzeumban. A vendégnévsorok szerint az 1910-es években gyakran nyaralt itt Antal Gábor református püspök Komáromból. 1914-ben így ajánlották a nyaralót a vendégek figyelmébe: „Világhírű nagy regényírónk, Jókai Mór egészen fiatal korában, 1847-ben kiállt tüdőgyulladás után sokat vesződött hurutus bántalmakkal, sőt tüdővérzéssel is, többek között 1866 tavaszán lépett fel nála a szokottnál is erősebben ez utóbbi mindenkor megdöbbentő jelenség. Erre következő nyáron több időt töltött sógoránál: dr. Huray István közkedveltségű balatonfüredi orvosnál s azt tapasztalta, hogy szenvedő légzőszerveire igen jó hatása volt Balatonfüred levegőjének, sógora biztatására villa-építésre alkalmas telket vásárolt azzal a szándékkal, hogy az ott akkoriban épült három villa: dr. Huray, István, gróf. Esterházy László és Écsy László fürdőigazgató által építettek számát eggyel szaporítsa. A megszerzett telek igen jó helyen volt ugyan a balatonfüredi országútnak a „Savanyuviz”-re így nevezték akkor a fürdőtelepet a környékbeliek) vezető végpontjának sarkán s a róm. kath. kistemplom (kápolna) átellenében; de különben egy teljesen elhanyagolt, erősen hajló domboldal volt, ami abban az időben nem termett mást, mint tömérdek, igen szép halvány-lila immortelle szalmavirágot. Ezt a domboldalt az építkezés megkezdése előtt, akkora területen levágatta Jókai Mór, amekkorára egy szép nagy, kerttel körülvett villát épittethetett s a fundust – terméskőből rakott – félméter széles kőfallal kerittette be a déli szomszéd: Écsy és a fundusnak fölfelé nyuló nyugoti része felől, hogy villája területét a levágott domboldal földjének reáomlásától megóvja. Ez a villa jelenleg a költő fivére: Jókay Károly unokájának: Jókay Ihász Miklós Móricnak tulajdona. E nyaraló nyugoti oldalán egy teljesen becsukható nagy üveges veranda, három szép szoba, konyha- és cselédszobából álló, minden kellékekkel felszerelt kiadó lakás is van. Villamvilágítással, s az udvaron kitünő jóságu ivóvizet szolgáltató kuttal bir.” Jókay Jolán 1939-ben halt meg, a villát fogadott fia örökölte, aki két év múlva bérbe adta. Patay Erzsébet panziót létesített benne , a tágas szobákból közfalakkal több kisebb szobát alakított ki. 1945 júniusától Cholnoky Jenő földrajztudós és anyósa a Patay panzióban étkeztek, de csak a hátsó részen, mert az épületben egy Kozlov nevű szovjet őrnagy élt. 1948-ban, Jókay-Ihász Miklós halála után özvegyi joggal terhelten leszármazottaira szállt az épület. Államosítása után, 1950-ben renoválták, s a Veszprém Megyei Tejipari Egyesülés központjának irodáit alakították ki benne. Ekkor bontották le a Michellini János által a déli veranda fölé építtetett „műtermet”, amely az egész villa képét elrontotta. Jókai halálának 50. évfordulójára a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, Keresztury Dezső és Zákonyi Ferenc kezdeményezésére és szívós szervező munkájával közel eredeti állapotába állította vissza az épületet, benne 1954-ben megnyitották az ország egyetlen Jókai Emlékmúzeumát. 1986-ban felújították, 1988-ban új állandó kiállítást rendeztek benne. 1992-től minden év májusában, az író halálának évfordulóján a Jókai Napok rendezvénysorozattal emlékeznek rá tisztelői. Emlékét az 1925-ben a Kerek templom mellett felállított, 1961-ben elbontott, majd a 2006-ban újra felállított obeliszk is őrzi.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetés épületei. 2008.