Az egykori kőszínház

Balatonfüred, Kiserdő

     Kolozsvár és Miskolc után 1831-ben Füreden épült a harmadik színház, ahol csak magyar nyelven játszottak. Ez volt egyben a Dunántúl első kőszínháza is.

     Füreden már 1816 óta játszottak társulatok a mai Kerek templom közelében felállított deszkabódéban. Még 1830-ban is „egy futólag épült, szúette avult fából összeaggatott, ingatag játékszínben játszottak, ahonnan egy hirtelen támadt hatalmas szélvész alkalmával a közönség menekülni kényszerült, mert azt hitte, hogy a szélvész összedönti az egész alkotmányt.” Ezen az áldatlan helyzeten is változtani akart Kisfaludy Sándor költő, a fürdő gyakori vendége, ezért is indította meg színházépítési mozgalmát.

     Létrejötte elsősorban a költő érdeme. Az ott mulató hazafiakkal együtt nagy keserűséggel látta „miként tengődik s nyomorog a magyar színjátszó társaság silány deszkakunyhóban, s miként vagyon az számkivetve önnön hazájában, midőn a német társaságok roppant palotákban kevélykedve lépdelnek s a királyi városokat még jobban elmémetesítenék, ha még lehetséges volna. Én hazafiúi mérges fájdalmamban az ott lévő közönséget egy Füreden építendő játékszínre felszólítottam.”– írta egy levelében.

     A színház közadakozásból – fürdővendégek, megyék pénzadományaiból, ingyen adott építési anyagokból, ingyenmunkából – épült fel. A Füredi Színművészeti Intézet, ahogy Kisfaludy nevezte, hat oszlop tartotta klasszicista homlokzatán a „Hazafiság a nemzetiségnek” feliratot viselte.

     Az apátság telkén épült, amely „a füredi savanyuvizen a kovácsműhely szomszédságában fekszik és egy felől az édeskut felé, másfelől az ánglus kert felé néz.” A szükséges faanyagot is az apátság biztosította, a követ Fülöp József költségén a füredi kőbányában fejtették. A téglákat Esterházy Károly erre a célra létesített füredi téglaégetőjében készítették. A tetőt fazsindely fedte, ehhez Eötvös Károly ismerete szerint Kisjókai Szabó István komáromi kereskedő hatvanezer zsindelyt ajánlott fel.

     A terveket Fülöp József veszprémi postamester készítette. Az épületben a nézőtéren, színpadon és öltözőkön kívül a színészeknek lakásul szolgáló helyiségek is voltak (két szoba, két kandallós előszoba és egy konyha, ruhatárnak két szoba). A színpadi technika tervezésekor Komlóssy Ferencnek, az 1828-ban megalakult Dunántúli Színjátszó Társaság igazgatójának a szakértelmét is igénybe vették. Neki állandó díszlet és ruhatára volt, a színészek szobáit is ő bútorozta be.

     Száznapos kézi igás napszámot vállaltak a füredi és arácsi gazdák. „A füredi jobbágy áldozatos munkája nélkül föl nem épülhetett volna a szentegyház. S eljöttek még Arácsról is, még Balaton-Kisszőllősről is, még Alsóörsről is együgyű földmívesek, zsellérek, napszámosok, hogy egy-két napig ingyen dolgozhassanak.” – írta Eötvös Károly.

     Glázer vendéglős és Oroszy Pál birtokos meszet adott. A hat faragott dór oszlopot Festetics László ajándékozta, aki Szegedy Rózának, Kisfaludy Sándor feleségének unokatestvére volt. Keszthelyi homokkőből faragták, és onnan szállították Füredre. Csak 1835-ben kerültek a helyükre, addig téglával helyettesítették őket. 1834-ben a fürdőközönség kérésére órát is helyeztek a homlokzatra. Az épület teljes egészében csak 1839-ban készült el. 1831-ben többször is ellopták az építkezési anyagokat, később az épületbe is betörtek és loptak. 1830 novemberében megkapták a telket, a munkát 1831 tavaszán kezdték el, az első előadást már 1831. július 2-án megtartották az építkezésben segédkező füredi és környékbeli falvak népének, majd másnap az előkelő közönségnek.

     A megnyitón Komlóssy Ferenc, a Dunántúli Színjátszó Társaság igazgatója mondta el Kisfaludy Sándornak erre az alkalomra írt prológusát, majd a társulat elénekelte a költő Nemzeti énekét. Ezt követően mutatták be azt a darabot, amelyről sokáig nem lehetett tudni semmit. (Csak 1943-ban közölte Tábori Kornél, hogy a bécsi titkos levéltárban őrzött iratokból derült ki; a Magyar hölgy című vígjátékot játszották, amely egy német darab Kisfaludy és Komlóssy által átdolgozott változata volt.)

     1834-ben Komlóssy társulata menti meg a pusztulástól a színház épületét úgy, hogy a színészek vizes ruhákkal védték a tetőt, a színésznők a vizet hordták.

     Kisfaludy írta 1836-ban: „Balaton Füred a ferdésnek és savanyu víz-ivásnak két hónapig tartó időszakában egy oly gyülekezeti pont hazánkban, mely a magyar nemzetnek és országnak némely többnyire jeles külföldiekkel vegyített, kisded mértékben alakult képét viseli. Füred akkor egy oly várost, és oly publikumot képez, milyent nemes Zalavármegyének egyik helye sem azok közül, melyekben a vándorló színészek eddig játszottak, Zala Egerszeget kivévén a nagy gyűlések idejében.”<re>Fára József: A balatonfüredi színház megalapítása és működésének első évtizedei. Zalaegerszeg, 1925. 43.</ref>

     Ebben a színházban a magyar színháztörténet nagy alakjai játszottak: Megyeri Károly Komlóssy Ferenc, Komlóssyné, Lendvay Márton és felesége, Fáncsy Lajos, Latabár Endre, Szerdahelyi József, Kántorné Engelhardt Anna, Egressy Gábor.

     1838-ban Vörösmarty Mihály A falusi lakodalom című vígjátékot nézte meg Bártfay Lászlóval. 1839 júliusában Egressy Gábor már kritizálja a színpadot, a padokat, a karzatot, a színfalakat, a színpadi gépezet hiányát, a kellemetlen illatú faggyúvilágítást, a színészek két kis szobáját.

     Felépülése után 13 évvel, 1844-ben a fürdőközönség panasszal fordult a vármegyéhez, mert a padlózat már rossz, a falak kopottak, hiányosak a padok, rosszak a lámpák. Ennek az is volt az oka, hogy az épület évente tíz hónapig zárva volt.

     1845-ban már állt egy nyitott színkör az angolkertben, ettől kezdve jó időben ott is játszottak. (4.) 1852-ben még rendbe hozták az öreg épületet: a mécs és faggyúgyertya helyett színpadi és fali lámpákat helyeztek el, a nézőtér csillárt kapott. Díszes páholyt készítettek Ferenc József császár részére, külön páholyokat, zártszékeket kíséretének. 1852. június 29-én ugyanis az uralkodó Szigligeti Ede Csikós című darabját tekintette meg.

     1858-ban már felröppent a hír, hogy a színházat … le fogják bontani, s helyébe egy csinos téres nyári színkört építenek.” 1860-ban „... a régi Kisfaludy féle piciny színház szűk és meleg volt, csak is 5-6 család számára, 15-26 ülőhely, 30-40 állóhely, korát túlélte. – írta Molnár György.

     A hír ellenére 1862-ben itt hangversenyezett Auer Lipót hegedűművész, és cimbalomhangversenyt is tartottak. Rendeztek műkedvelő előadást a színkör javára, ezen Esterházy Pál herceg is részt vesz. 1867-68-ban az épület már olyan rossz állapotban volt, hogy az apátság 1868-ban megvette.

     1871-ben javasolták, hogy a változatlan állapotú, elhanyagolt színházépületet kurszalonnak kellene átalakítani, a homlokzat fölötti kis torony emberemlékezet óta ferde, ki kellene egyenesíteni. 1875-ben már biztosra vehető, hogy a helyén fog a gyógyudvar felépülni, de most még „a cigányokat rejti titokszerű olympi magányába” .

     Még 1876-ban is az itt muzsikáló zenészek laktak benne: „A felső sétatér átellenében áll a régi színház (a jövendőbeli gyógycsarnok helye), melynek homlokzatán még mindig ezen híres szavak: „Hazafiság a nemzetiségnek” olvashatók. Itt szini előadások már nem tartatnak, ideiglenesen a zenészeknek lakhelyül szolgál. Ezen színház mögött nyulik az árnyas angol kert (park), melynek közepette az uj nyáriszínház (Arena) díszlik, hol jelenleg naponkint szini előadások tartatnak.” Az épületet 1878. február 18-án kezdték bontani. Helyén épült fel a következő évben a Gyógyterem.

     Kalandosan alakult a színház homlokzatát tartó hat kőoszlop sorsa. Beér Gyula szerint a bontás után még tíz évig a földön hevertek, majd a nyolcvanas évek közepén össze akarták őket töretni, hogy a fürdőtelep útjainak burkolására használják fel. Ez nem sikerült, ezért az útbiztos elásatta az oszlopokat. Harminc év múlva, amikor a villamos kábeleket fektették le, az Ipoly és az alsóvendéglő között rájuk bukkantak. 1927-ben még mindig ott hevertek a Kisfaludy mozi és a kertészház közelében. Az akkori vizsgálat szerint öt oszlop maradt meg, négy épségben, az ötödiket, amelyből úthengert akartak csinálni, 1927-ben virágtartónak használták. 1935-ben a másik két oszlopot is megtalálták az Ipoly szálló mellett , ezeket korábban Sebestyén Gyula és színészbarátai ásták el.

     1927-ben az épen maradt négy oszlopból emlékművet kívántak építeni a színház százéves évfordulójára. A gyógyterem elé tervezték felállítani, az oszlopok között a színészek domborműveivel. Ez a terv nem valósult meg, az oszlopok tovább maradtak régi helyükön, az Ipoly előtt 1943-ig. Végül a hat oszlopot a Gyógyterem árkádjai alatt a bejárat két oldalán állították fel a színház emlékére, ahol emléktábla is magyarázta az oszlopok történetét. 1943. augusztus 28-án a fürdőhely 200 éves ünnepségének keretében avatták fel, ekkor mutatta be a Kurszalonban a Nemzeti Színház, Mészáros Ági, Balázs Samu, Újlaki László főszereplésével azt a darabot, amelyet az 1831-es színház megnyitásakor játszottak. Már 1937-ben elhatározták, hogy a Kisfaludy szobrot az Ipoly szálló elől a Gyógyterem elé helyezik át, Blaha Lujza emlékpadját pedig a nyári színház egykori helyére. A tervek azonban nem valósultak meg.

     Mikor 1945-ben a Kurszalon emelete leégett, az oszlopokban nem keletkezett nagyobb kár. 1958-ban a Kiserdőben állították fel őket, az egykori nyári színház bejáratának helyén. 1961-ben helyezték el az emléktáblát, amely szerint az oszlopok az 1831-ben nemzeti áldozatkészségből emelt füredi színházat, a Dunántúl első magyar kőszínházát díszítették.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.