Lonkay Antal nyaralója
BALATONFÜRED, CSOKONAI UTCA 10.
A 133 éves épület nem műemlék, helyileg sem védett, de műemléki védettségű területen van, megérdemli a bemutatást. 23 éve még őrzött valamit eredeti formájából, bár erkélyét addigra már elbontották. „Cuppantott vakolatarchitektúrája, téglafejezetes saroklizénái[1] és földszintes íves szemöldökű ablakai még változatlanul megvannak …. Belső megjelenésében a nagyobb átalakítások miatt jellegtelenné vált.”[2] Az egykor erkélyes épület külső megjelenésével ma már csak jelzésszerűen emlékeztet az egykori nyaralóra. A magántulajdonban lévő épület földszintjén a közelmúltban gyógyszertár működött, jelenleg orvosi rendelők vannak benne.
Ez az épület is az apátság által 1866-ban parcellázott és magánosoknak eladott telkek egyikén épült. Ekkor már állt a Templom utcában a későbbi Blaha nyaraló, a Huray nyaraló, távolabb Jókai Mór, Écsy László, Esterházy László, szemben Dőry Lajos nyaralója, déli szomszédjai a dr. Rund és Kocsi Horváth nyaralók.
A Fővárosi Lapok 1874-ben már hírt ad az építéséről, véglegesen 1875-re készült el. Telke a mai Zsigmond utcáig húzódott. 1878-ban ezt írták róla: „A Zsigmond és Ligetutcza északnyugati-végén emelkedik az egyszerűen szép, csinos, egyemeletű, erkélyes Lonkay Antal villa. Homlokzatával délnyugatnak, szép kilátással a Balatonra, a somogyi partokra, és a tihanyi bércekre. Czélszerűen, és szépen rendezett kertje virágokkal, szőlő és jeles gyümölcsfákkal van beültetve. Ezen nyaraló a legkellemesebb helyek egyikén áll. Közel az angolkerthez, színház, és vendéglőhöz. A nyaraló és kert, a tulajdonos terve szerint készült. Tulajdonosa Lonkay Antal a sz. Gergelyrend lovagja …, több tudományos mű szerzője, és a „Magyar Állam” napilap bajnok szerkesztője. Rendesen a család maga használja, de esetenkint egészben, vagy részben bérbe is kiadatik. Épült 1875-ben. Van benne 9 szoba, szép tágas, a parkra néző födött előcsarnokkal, mely különösen meleg nyári időben kellemes társalgási, s étkezési helyiségül szolgál. Kut az udvaron.”[3]
Lonkay Antal (1827. szept. 12. – Balatonfüred, 1888. aug. 29.) újságíró, műfordító, tanár volt. A szabadságharc alatt Perczel Mór főhadnagy-segédtisztje, napi parancsait ő fogalmazta. A temesvári csatában súlyosan megsebesült. A bukás után bujdosott, majd Pesten élt visszavonultan. Munkatársa volt a Pesti Naplónak is. Ő alapította az első katolikus napilapot, az Idők Tanúját. Tankönyveket, egyházi műveket is írt, számos művet fordított magyarra. Felesége, Tóth Jolán (1835-1890) költőnő, főleg gyermekverseket írt. (Tóth Kálmánnak (1831–1881) a kor egyik legnépszerűbb költőjének a testvére volt.)
Lonkay Antal nyaralójában halt meg, a villát valószínűleg Irén lánya örökölte, mert 1891-ben már Hortoványi villának hívják, az ő tulajdonukban marad 1903-ig. Hortoványi József (1848–1903) bölcseleti doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Magyar Állam szerkesztője, Lonkay Irén férje volt. Lonkay Lenkét Prém József (1850–1910) író, irodalomtörténész, műfordító vette el, aki 1876-tól szerkesztette a Veszprém című lapot is.
1891 nyarán itt pihent Blaha Lujza. „Kivettük a Hortoványi-villát, s amint az idő engedte, odaköltöztem az egész családommal. Férjem is ott töltötte szabadidejét. Nagyon gyenge voltam még, mikor Füredre értünk, és többször kellett pihenőt tartanom, amíg a Balaton partjáról a villáig értünk. A rövid út oly hosszúnak tűnt föl, hogy én már az első villába akartam betérni, és sehogy sem hittem el, hogy nekem még tovább kell mennem … Hortoványiék villájában igen kényelmes és szép lakásunk volt. Tisztasága és berendezése dicsérték a gondos, jó háziasszonyt.”[4] – írta naplójában.
1903-ban meghalt Hortoványi József, apósa és anyósa mellé temették. Síremlékük az arácsi Lóczy utcai református temetőben áll.
1910-ben Prém József is meghalt. A villát a következő évben már Fáy (!) Gábor „Toncsi” nyaralójaként említik.[5]
1914-ben így reklámozták a budapesti Fái Gábor tulajdonában lévő Toncsilak nyaralót.[6] „A gyógyfürdőtelep központjában (Zsigmond-utca 543), közel a Balatonhoz. A legnagyobb kényelemmel, villamos világítással, verandákkal, szép butorzattal felszerelt parkettes tiz szoba, kisebb vagy nagyobb nyári lakásokra beosztva, bérbe vehető. Kivánatra teljesen berendezett konyhák is rendelkezésre állanak. Külön kert, jó ivóvíz az épületben.”[7]Még 1917-ben is Toncsi nyaralóként fogadja a vendégeket. 1939-40-ben már Fészek Panzio néven Tóth Árpádné tulajdonában van. Az 1940-es házjegyzék szerint is ő, született Zuschmann Erzsébet a tulajdonosa.
Visszaemlékezések szerint az államosítás után a földszinten irodákat, az emeleten három bérlakást alakítottak ki. Később ide kerültek át az Astoria szálloda egykori épületéből a HungarHotels irodái.- ↑ Lizéna: A fal síkját tagoló, abból csak kissé kiemelkedő, pillért utánzó vakolatsáv
- ↑ Szücsné Mezei Mária: A balatonfüredi fürdőtelep polgári építkezései. = Műemlékvédelem. 1985. 4. sz. 292-300.
- ↑ Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp., 1878. 115-117.
- ↑ Blaha Lujza naplója. Közread. Csillag Ilona. Bp., 1987. 251.
- ↑ Balatonfüred emlékjelei. Szerk. Bándi László.. 2. bőv. jav. kiad.. Balatonfüred, 2005. 207.
- ↑ Balatonfüredi Hírlap 1911. máj. 14. 1. sz.
- ↑ Balatonfüred gyógy-és tengerfürdő szanatórium, vízgyógyintézet klimatikus gyógyhely Balatonfüred, 1914. 66.
