Barta György
BARTA György (Poprád, 1915. október 29. - Budapest, 1992. október 21.) geofizikus.
Élete
A műszaki tudományok kandidátusa (1952), doktora (1956). Az MTA-nak 1970-től levelező-, 1982 után rendes tagja. 1939-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, 1940-ben (?) Debrecenben doktorált. 1940-1943-as években németországi és dániai föld-mágneses obszervatóriumok ösztöndíjas kutatója., majd Erdélyben mágnesen területi méréseket végzett. A háború után a budapesti tudományegyetem tanára, magyar és nemzetközi geofizikai egyesületek tagja, vezetője, a magyarországi föld-mágneses alaphálózat megteremtője. Több intézményt szervezett és létesített, köztük 1952-1954-ben a Tihanyi Geofizikai Obszervatóriumot. Szerkesztőbizottsági tagja az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című folyóiratnak. 1973-ban Állami-díjat, 1975-ben Steiner Lajos-emlékérmet, 1984-ben Humboldt-emlékérmet, 1990-ben Einstein-emlékérmet kapott.
Művei
- A földmágnesességi erő vízszintes összetevőjének és lehajlásának változása Erdélyben. Budapest, 1947.
- Földmágnesesség. Budapest, 1957.
- A földmag néhány sajátossága a Föld erőtereinek vizsgálata alapján. (Akadémiai székfoglaló.) Budapest, 1984.
Irodalom
- ZÁCH Alfréd: Barta György. = Légkör, 1992.
- MESKÓ Attila: Barta György. = Magyar Geofizika, 1993.