Dűlőnevek Almádiban és Vörösberényben
A telekkönyvezés előtti időben az egyes településrészeket külön-külön névvel határozták meg. Erre azért volt szükség, hogy le tudják írni az egyes birtokok fekvését, azaz melyik dűlőben van, kik a szomszédjai, milyen út van mellette, továbbá minden olyan földrajzi jellemzőt megfogalmaztak, ami segítette a pontos tájékozódást. Természetesen nagyon fontos szerepük volt az égtájaknak az egyes birtokok egymáshoz viszonyított leírásában.
A dűlőnevek tárgyalásánál külön kell választani az almádi és a vörösberényi területeket két okból is. Először azért, mert a két település az utóbbi néhány évtizedet leszámítva önálló volt, a közel ezer éves falu mellett egy szőlőhegyből kialakult, alig több, mint száz éves fürdőhely terült el. Másodszor azért, mert Almádi dűlőneveinek használata gyakorlatilag az 1940-es évek végére elenyészett, ellentétben a vörösberényiekkel, ahol ezek még ma is használatosak. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a föld megművelésével összefüggésben van elsődleges szerepük. Mikor Almádi megszűnt szőlőhegy lenni és fokozatosan nyaralóhellyé alakult, csupán a telekkönyvben éltek tovább a dűlőnevek, a nyaraló tulajdonosok nem használták.
A dűlők elnevezése először hivatalosan az első kataszteri felméréskor, 1858-ban került rögzítésre. Almádi akkor közigazgatásilag Szentkirályszabadjához tartozott és a területén mind térképen, mind leírásban két dűlő szerepelt. Az egyik Berény, a másik Almádi néven. Ez nagy valószínűséggel az egykori Kisberény falu és Almádi Promotórium (szőlőhegy) elnevezések továbbélése, leegyszerűsített formában. Az 1923. évi kataszteri felmérésnél már négy dűlőnév szerepel. Nevezetesen: Sárkuta - Loki, Kövesi, Cserhegyi és Öreghegyi dűlő. Előbbi kettő az egykori Berény dűlő Balatonparttal kibővített részen, a másik kettő a szorosan vett Öreghegyre és a hozzá közvetlenül csatlakozó északnyugati területre terjedt ki.
Vörösberényben az 1858. évi kataszteri felmérés szerint 36 dűlőnevet rögzítettek a hivatalos iratok. Megjegyzendő, hogy akkor Vörösberény keleti szomszédja Kenese volt. A megnevezett dűlők a következők voltak az akkor használt írásmóddal:
- I. Máma Puszta Füszfő Csárda
- II. Belső Telek
- III. Lok
- IV. Kövesalja
- V. Szili Parrag
- VI. Márko
- VII. Sédátolja
- VIII. Szilfa
- IX. Alsó Losánta
- X. Közép Losánta
- XI. Maktár
- XII. Fekete Okor
- XIII. Csebere
- XIV. Albeli
- XV. Alsó Csebere
- XVI. Saskut
- XVII. Gaja
- XVIII. Puszta Templom
- XIX. Alsó-Máma
- XX. Felső-Máma
- XXI. Rekeszt
- XXII. Papvásár
- XXIII. Szili
- XXIV. Hardi
- XXV. Kiskút
- XXVI. Nagy Csebere
- XXVII. Alsó Ujhegy
- XXVIII. Szent Erdő
- XXIX. Temető
- XXX. Közép Ujhegy
- XXXI. Felső Ujhegy
- XXXII. Sátor (Soitor)
- XXXIII. Malom Völgy
- XXXIV. Vörös
- XXXV. Kisberény
- XXXVI. Megye Hegy
A felsorolást az anyagban található dűlőjegyzék tartalmazza. A hozzá tartozó térképeken azonban a következő nevek nem szerepelnek:
- Belső Telek
- Gaja
- Kiskut
- Alsó Ujhegy
- Felső Ujhegy
- Kisberény
- Sédátolja
- Hardi
- Nagy Csebere
- Temető
- Malom Völgy
A korabeli térkép alapján vizsgálva, a település mai határain kívül esnek a következő dűlők:
- Csebere
- Alsó Csebere
- Puszta Templom
- Felső Máma
- Papvásár
- Albeli
- Saskut
- Alsó Máma
- Rekeszt
- Szili
Az eddigiekben a hivatalosan rögzített dűlőnevekről esett szó. Természetesen ezeken kívül számtalan földrajzi jellegű meghatározás szerepel a határjárásokban, a hiteleshelyi jegyzőkönyvekben, szőlőlevelekben, valamint minden olyan iratban, amelyik valamilyen vonatkozásban összefügg a birtokokkal.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1995. (7. évf.) 11. sz. 2. p.
