Bernáth Aurél

Élete

BERNÁTH Aurél (Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március 13.) író, festőművész.

Négy évig Keszthelyen járt középiskolába. A nagybányai festőiskolában tanult, az itteni hagyományok továbbfejlesztője. 1945 után a Képzőművészeti Főiskola tanáraként kezdett publikálni mesterekről, művészeti irányzatokról. 1948-1949-ben szerkesztette a Magyar Művészet c. folyóiratot. Az ötvenes években önéletrajzi írássorozatot kezdett, amely nemcsak saját alkotói pályájának, hanem a modern magyar festészet történetének is élményszerű bemutatása. Badacsonyi és a Balaton-környéki településeken tett kirádulásai erős hatással voltak munkásságára. Mint arról az Így éltünk Pannoniában. (Budapest 1956.) és az Utak Pannoniából. (Budapest 1960.) c. köteteiben is megemlékezik. Ábrahámhegyi házában Szabó Lőrincet is vendégül látta. Gyakori vendége volt a balatonfüredi Lipták-háznak. Az Inotai Művelődési Ház könyvtárának falán látható egy alkotása, olajos technikával készült secco. Munkácsy-díjat 1952-ben, Kossuth-díjat 1948-ban és 1970-ben is kapott.

Művei

• Kor és a pálya. 1-4. Köt. Budapest, 1956-1967.
• Kisebb virágok. Budapest, 1974.
• Feljegyzések éjfél körül. Budapest, 1976.
• Egy festő feljegyzései. Budapest, 1978.

Irodalom

• GENTHON István: Bernáth Aurél. Budapest, 1964.
• PATAKY Dénes: Bernáth Aurél. Budapest, 1972.; 2. átd. és bőv. kiad. 1977.
• SOMLYÓ György: A költészet évadai. Budapest, 1963.
• GYURKOVICS Tibor: Bernáth Aurél hajónaplója. = Új Írás, 1979. 6. sz.
• LIPTÁK Gábor: Nyitott kapu. Budapest, 1982.
• FONAY Tibor: Bernáth Aurél. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.
• LCZKÓ András: Bernáth Aurél és Déry Tibor. = Pannon Tükör 1. 1996. 3. sz.