Götz László

GÖTZ László (Tapolca-Halastó-puszta, 1934. június 19. – St. Pölten, Ausztria, 1992. június 3.) orvos, történész.

Édesapja a veszprémi püspökség uradalmi intézője. 1940-ben Sümegre költöztek, ott végezte az általános- és középiskolát. Az orvostudományi egyetemet Pécsett kezdte, ötödéves hallgatóként 1956 után Ausztriába távozott és az egyetemet ott fejezte be. Bécsben belgyógyász diplomát, lakó- és munkahelyén, St Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. A hatvanas évek középétől foglalkozott a magyarság ázsiai évezredeivel és őshazájával. Archeológiai és nyelvészeti kutatásainak megalapozása érdekében a bécsi egyetem bölcsészkarán több féléves régészeti és őstörténeti stúdiumot hallgatott. Jó kapcsolatot létesített a hazai történészekkel, munkásságára László Gyula hatása volt erőteljes.

Munkái

• Az előázsiai ősnyelv felé. Altötting, 1981.
• Kettős mértékkel. A magyar őstörténet-kutatás módszereiről és eredményeiről. Budapest, 1981.
• “Boncold csak, nyelvész.” A finnugor nyelvtudomány módszerei és eredményei. Bécs, 1982.
• A szumír kérdés. Bécs, 1982.
• Keleten kél a nap. Budapest, 1984.

Irodalom

• LÁSZLÓ Gyula: “Keleten kél a nap.” Götz László 4 kötetes magyar őstörténete. = Életünk, 1989. 7. sz.