László Gyula

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2017. május 30., 14:33-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
LASZLO Gyula.jpg

LÁSZLÓ Gyula (Kőhalom, 1910. március 14. – Nagyvárad, 1998. június 17.) régész, történész, festőművész, író. A történettudományok doktora.

Élete

Az elemi iskoláit szülővárosában és Kolozsvárott végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. Művészeti előtanulmányokat Szőnyi István magániskolájában kezdett, a Képzőművészeti Főiskolát 1933-ban fejezte be, 1935-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányúton Párizsban, Londonban, Rómában és Firenzében járt. 1940–1949 között a kolozsvári egyetemen tanár, az erdélyi művészeti élet egyik élesztője. Visszatérve Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítások ügyeivel foglalkozott, 1957 után, 1980-ban történt nyugdíjazásáig, a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője. Első tanulmányai még egyetemista korában jelentek meg. Érdeklődési köre főként a Kárpát-medence honfoglalás előtti története, valamint az Árpád-kor kérdései. A Honfoglaló magyarság művészete Erdélyben, valamint A honfoglaló magyar nép élete című 1943-ban, illetve 1944-ben megjelent munkái szakmai szempontból korszakalkotó művek. Az 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét, amelyet érdemben cáfolni még senki nem tudott. Nagy rész vállalt a régészet népszerűsítésében, művészeti munkái is megjelentek. Több tucat önálló kötete és félezernél is nagyobb számú tanulmánya látott napvilágot. A nyári hónapokat a Balatonrendesen lévő házában töltötte, az Új Horizont c. folyóirat több tanulmányát és két önálló kötetét jelentette meg. Munkásságáért 1988-ban Fitz József-díjat, 1991-ben Széchenyi-díjat, 1993-ban Nagy Lajos-díjat és Budapestért Díjat kapott.

Művei

  • A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár, 1943.
  • A honfoglaló magyar nép élete. Kolozsvár, 1944.
  • A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Budapest, 1946.
  • Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967.
  • Az ősember művészete. Budapest, 1968.
  • A népvándorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1970.
  • A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. Budapest, 1973.
  • Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Élet a Kárpát-medencében a magyar államalapításig. Budapest, 1974.
  • Régészeti tanulmányok. Budapest, 1977.
  • A nagyszentmiklósi kincs. (Társszerző.) Budapest, 1977.
  • Művészetről, művészekről. Írások a képzőművészetről. Budapest, 1978.
  • A “kettős honfoglalás”. Budapest, 1978.
  • “Emlékezzünk régiekről”. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Budapest, 1979.
  • Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. Budapest, 1981.
  • Számadás népünkről. Budapest, 1986.
  • Árpád népe, monográfia. Budapest, 1988.
  • Őseinkről. Budapest, 1990.
  • Arckép és kézírás. 1–2. Köt. Veszprém, 1992.
  • A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993.
  • A zurói temető. Budapest, 1993.

Irodalom

  • LÁZÁR István: Egy kiállítás képei. László Gyula hetvenéves. = Élet és Irodalom. 1980. 12. Sz.
  • PESTI János: Termékeny bizonytalanság. Beszélgetés László Gyula régészprofesszorral. = Élet és Irodalom 1980. 25. Sz.
  • FODOR István: A régészeti néprajz módszerének bontakozása ~ műveinek tükrében. Valóság, 1982. László Gyula “…én nem vagyok magyar?” Vallomás és számvetés. = Életünk, 1984.
  • BENKŐ Samu: Kőhalomtól Váradig. Búcsú László Gyulától. = Új Horizont, 1998. 4–5. sz.
  • VÉKONY Gábor: Gyászolja Szent Paulinus. = Új Horizont, 1998. 4–5. sz.