Dr. Köves (Wetzl) János

Dr.Köves (Wetzl) János (Zirc, 1882. január 8. – Budapest, 1977. október 21.)

Élete

Wetzl János ősei 1720 körül érkeztek Zircre a Württemberg Nagyhercegségből. Kovácsmesterek, gyógykovácsok voltak, állatok gyógyításával is foglalkoztak. Lakhelyük a Kistemplom környékén volt, ez ma a Kossuth Lajos utca 68. számú ház, a Király vendéglő. A háznak hatalmas kapuja volt, hogy a javítandó szekerek könnyen be tudjanak menni. A lovak patkolását, gyógyítását is itt végezték. Patriarchális élet folyt a házban, a mesternek gondoskodnia kellett a családjáról, a segédeiről, az inasairól. Ez a másikra való figyelés, gondoskodás beleivódott a gyerekekbe és az unokákba, ahogy a híressé vált unoka,dr. Wetzl/Köves János megfogalmazta: „a közösségért való munkálkodás szinte életelememmé vált”.

Szülei, Wetzl János kovácsmester és Pacher Terézia házasságából kilenc gyermek született, hatan maradtak életben. A legidősebb, János a zirci elemi iskolába járt, ahol kitűnt képességeivel, ezért szülei beíratták a veszprémi piarista gimnáziumba. Abban az időben több zirci család odaküldte a fiát, akár egy-két évre is, hogy a városban tanuljanak, művelődjenek. János édesapja is erre gondolhatott, azt szerette volna, hogy a kisfiúból később gyógykovács legyen. Másként történt: 1898-ban, a hatodik osztály befejezésekor az Állatorvosi Akadémián folytatta a tanulmányait. Az iskolai szünetekben sokat kísérte a zirci magyar királyi állatorvost, Szűcs Albertet, így az állatorvoslás gyakorlatával is megismerkedett. 1898-1902 között az Állatorvosi Akadémia hallgatója volt Budapesten. Az első félév végén az évfolyam legjobb eredményét produkálta. Büszkén vitte haza szép vizsgaeredményeit a szüleihez karácsonykor, az újévi sült malac koponyáját is darabokra szedte, majd összerakta - a családjának is megmutatta, mit tanult. Az akadémián észlelte, hogy milyen sok nehézséget okoz a hallgatóknak a jegyzet hiánya. Egy társával összefogva elhatározták, hogy részletesen jegyzetelik az élettan professzorának előadásait, hogy abból tankönyvet készítsenek, ami 1899-ben két kötetben meg is jelent. 1902. június 20-án megkapta az állatorvosi oklevelet. Több tanszéken volt üres tanársegédi vagy gyakornoki állás, végül a kórbonctani tanszék gyakornoki állását vállalta el, majd a belgyógyászati tanszéken volt gyakornok. Teljesült régi vágya, hogy doktorátust szerezzen, az első három magyar állatorvosdoktor egyike lett, jeles eredménnyel.

Tudományos munkásságának csúcsa a sertéspestis elleni szérum megalkotása volt. A betegséget az amerikai kontinensen észlelték először, hazánkban az 1890-es évek végén jelent meg. A járvány nagy sebességgel terjedt el vidéken is. Százezrével pusztultak el az állatok. A 100-200 kilós állatok elföldelésére nem volt elég ember, a járvány miatt lezártak falvakat, nem tartották meg a vásárokat sem. Igazi vész volt. A vidéki állatorvosok nem tudták gyógyítani a betegséget, terápiás céllal alkoholt, feketekávét, szappanlúgot ajánlottak. Miután 1905-ben amerikai tudósok megállapították, hogy a járványt egy szűrhető vírus okozza, itthon is hasonló eredményre jutott Hutÿra professzor. Ezt az új vírust meg kellett ismerni, és más vizsgálatokat is el kellett végezni. Wetzl Jánost a főiskolai intézetekben végzett gyakornoki, majd tanársegédi munkásságára alapozva bízta meg Hutÿra Ferenc, hogy a kutatómunkát a Járványtani Intézetben végezze el. 1909-ben kezdték el a munkát. Akkoriban nem sokat tudtak a vírusokról, a szérumtermelés és az immunizálás is teljesen új munkaterület volt. Az önálló Járványtani Laboratórium - az első telephely - a kőbányai sertéshizlaló, a Szállás út 3. alatt volt, Tulajdonképpen víruskutatással és szérumtermeléssel is foglalkoztak, elmélettel és gyakorlattal egyszerre. Ez a munka 1909-1912-ig, három éven át folyt ilyen körülmények között. 1912-től vállalattá alakultak Phylaxia néven, ami a megalakulástól kezdve kettős feladatot látott el. Egyrészt tudományos műhely volt, másrészt termelőtevékenység, ahol előállították az oltóanyagot. Az erre mutatkozó nagy kereslet megalapozta a részvénytársaság anyagi sikerét. A tudományos műhelyben kitűnő szakembergárda dolgozott, világszínvonalú tudományos kutatást folytattak sok egyéb gyógyszer előállítását is lehetővé téve.

Bár Wetzl János tudományos publikációit és a doktori értekezését is születési nevén publikálta eddig, 1910-ben megváltoztatta a nevét. A Magyar Királyi Belügyminisztérium engedélyével a Wetzl nevet Kövesre változtatta 1910. április 2-án. Hogy miért éppen ekkor változtattak nevet, arra magyarázat lehet egy országos hullám, közhangulat. Tény, hogy a zirci főtanító, Würth Bene Gábor nagyon szorgalmazta a névmagyarosítást és a zirci németség magyarrá válását. A neves zirci családok közül többen ekkor változtatták meg a nevüket, például Kratochwill -Czoborra, Lichtblau - Villányira. Hogy miért éppen a Köves nevet választották, arra a családtagok már nem, vagy homályosan emlékeznek. Lehetséges, hogy a tanító ajánlotta. A zirci utcaneveket is ekkoriban változtatták meg. Az eddigi Lange Gasse-ből Hosszú utca lett, a Steingasse (vagy Steinergasse) utcanevet Kő utcára változtatták. Mivel a családi ház ehhez közel volt, lehetséges, hogy ezért lett a családi név Köves. Ez ma már nem bizonyítható, csak lehetséges magyarázat. 1945 előtt Köves János vezetése alatt a Phylaxia országos jelentőségű intézmény volt, ahol humán gyógyszereket is előállítottak. Kitűnő szervező volt, humánus ember, munkatársai rajongtak érte. Tudományos publikációit, cikkeit felsorolni is nehéz lenne. 1948-ban a fordulat évében elmozdították a Phylaxia éléről, műszaki tanácsos címmel rendelték az intézethez (a szaktudására továbbra is szükség volt, de a vezetést nem bízták rá) Az MTA kiemelt tudósai körébe sorolták. Hosszú élete során szellemileg végig aktív maradt.

Zirci vonatkozások

Bár Köves János viszonylag fiatalon elkerült Zircről, de nemcsak a szűkebb családját becsülte és támogatta továbbra is, hanem a szülővárosára is mindig volt figyelme. Ha valamilyen nemes cél adódott, szívesen adakozott, ezt a helyi újságban, a Zirc és Vidékében meg is örökítették 1908-ban a Rákóczi szobor javára adakozott, majd pénzt adott a zirci kórház fertőző pavilonjának berendezésére, 1943-ban a zirci kistemplom restaurálására 100 pengőt, ugyanebben az évben a Reguly szoborra adakozott testvérével, Lászlóval együtt.

Köves János szüleinek, testvéreinek, nagyszüleinek a sírja ma is látható a zirci temetőkben. Tudjuk, hol volt a szülői, nagyszülői ház, hol volt a kovácsműhely. Nagyapja, Pacher János építőmester alkotásai állnak ma is. Tudománytörténeti adalékként a zirciek büszkék lehetnek arra, hogy a sertéspestis elleni szérum kipróbálásakor személyesen Zircen, húgánál, Wolf Jánosné Wetzl Lujzánál a Deák Ferenc utcában végzett vizsgálatot. Elbeszélés szerint egész éjjel figyelte és jegyezte a végzett oltás eredményét. A szérumot aztán több szomszédban is kipróbálta a sertéseken.

Köves János emlékének őrzése Zircen

1982-ben, születésének századik évfordulóján tudományos emlékülést tartottak Zircen. Méltatták kiemelkedő tudományos munkásságát, amely nemcsak Európában, de a tengeren túl is ismert az immunizálás terén tett megállapításai okán. Felvetődött, hogy emlékét Zircen is meg kellene őrizni, ez két formában realizálódott: a Bakony Pantheonban emléktáblát állítottak fel, majd később utcát is neveztek el róla. Ebben az évben ünnepeljük dr. Köves János születésének 140. évfordulóját, ez jó alkalom lenne arra, hogy emlékét újra felidézzük, valamilyen tárgyi formában is megörökítsük Zircen.

Cuhavölgyi Klára

Irodalom

• Fülöp Éva Mária: Köves János (1882-1977) = Magyar agrártörténeti életrajzok / szerk. Für Lajos és Pintér János. – Bp., Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1988.
• Kovács Gy. – Fehér Gy.: Biográfia. Állatorvostudományi Egyetem. Bp., 1986. – 107-109 p.
• Kótai István Dr.:125 éve született Köves János, az immunizálás tudományának kimagasló fejlesztője. – Magyar Állatorvosok Lapja, 2007. 129. 443-447. p.
• Köves János: Emlékezés. Belső sugalmazásra családja részére papírra vetette közel 91 éves korában. Kézirat, 1973.
• Köves János: Szülőföldem Zirc. – Kézirat. ca. 1970.
• Köves János 90 éves. Magyar Állatorvosok Lapja, 1972. 27. 224. p.
• Nagy Attila: Megemlékezés dr. Köves János állatorvos professzorról. – Napló (Veszprém), 1983. február 5.
• Szent-Iványi M. – Szabó Szűcs J.: A Phylaxia története. Magyar Állatorvosok Lapja, 1972. 27. -652-656 p.

• 

  A Wetzl - Pacher család 1886-ban

• 

  Wetzl János 1902-ben

• 

  Wetzl János (középen) és munkatársai 1909-ben

• 

  Emlékplakett a zirci Reguly Múzeumban