Zirci boltok egykor V. A zsidó kereskedők 1.

Zirci boltok egykor V. A zsidó kereskedők 1.

A zsidó kereskedő családok

1872-ben Zirc járási székhely lett, megnőtt a lakosság létszáma, erősödött a polgárság. Volt vásárlóerő és igény arra, hogy kereskedők boltokat nyissanak és a választék is szélesebb legyen. Több zsidó kereskedő telepedett le Zircen az 1880-as évektől kezdve. Bár árukészletük sokszor hasonló volt, meg tudtak élni. Fűszer-, lisztkereskedők voltak, de főleg ruházati és iparcikkeket árultak, sőt kicsit luxusnak számító cikkeket is (szarvasbőr kesztyű, ezüst fogantyús sétabot, különböző dísztárgyak, porcelán, üveg). A zsidó kereskedő családok polgári életmódot folytattak, tanult emberek voltak, gyerekeiket is taníttatták. Többen zenét tanultak és aktívan közreműködtek a zirci szimfonikus zenekarban. A zenélés nemcsak művészet, szórakozás volt, hanem életmód is. A kereskedők részt vettek a kulturális életben: a zirci takarékpénztárak vezetőségi tagjai voltak, adakoztak jótékonysági és kulturális célokra (szoborállítás, kórházi ágyak létesítése). Többen a zirci virilisek (legtöbb adót fizető polgárok) közé tartoztak. Az első világháborúban katonaként harcoltak, nevüket megörökítették a magyar zsidóság aranyalbumában. A zsidó családok gyakorolták a vallásukat, szombatonként a boltjaikat zárva tartották. 1907-ben zsinagógát létesítettek a Kossuth Lajos utca elején. Az Anczenberger Károly-féle asztalos műhelyet alakították át imaházzá, a rabbi állását pályázat útján töltötték be. Az épületet a háború után, 1945-ben bontották el. Ma is megvan a zsidó temető. Az utolsó temetés 1944-ben volt, de a sírköveket és a temetőt felújították és 2019-ben ünnepség keretében adták át. A zsidó családok közül sokan rokonságban álltak egymással, a kapcsolattartás az üzleti életben is megvolt. A gyerekeik együtt jártak a többi zirci gyerekkel elemi és polgári iskolába. A fiúk sokszor folytatták a szülők foglalkozását, kereskedelmi iskolában tanultak, többen érettségiztek. A lányok részt vettek a tánctanfolyamokon, a farsangi bálokon, a zirci színjátszók előadásain is szerepeltek. Izraelita ifjúsági vigadalmat is hirdettek a helyi újságban. Jó viszony volt a zirci és a zsidó polgárok között. Békében éltek egymás mellett, nem volt megkülönböztetés. Bizonyíték erre, hogy mielőtt 1944-ben elhurcolták a zsidó családokat sokan a szomszédjaiknál helyezték el az értékeiket, megbíztak bennük.

Tragikus sorsa lett a zirci zsidó kereskedőknek a vészkorszak idején. 1944-ben Auschwitzban vagy munkaszolgálatosként 23 személy vesztette életét, akik valamennyien kereskedők voltak. Két üzletet is lebombáztak: a Grottó-féle házakat és Deutschék üzletét. Azok sem tudták folytatni a kereskedést, akik visszatértek, mert üzleteiket államosították a háború után.

A Rosenberger család

tagjai a ma is vasboltként ismert üzlet tulajdonosai és vezetői voltak 1897-től egészen az államosításig, 1948-ig. A ma is működő üzlet épületéről 1867-ből van adat, akkori tulajdonosa Pintér János is kereskedő volt. Az 1880-as évek közepétől André Gyula ügyvéd, a zirci kerület országgyűlési képviselője tulajdonába került, majd az ő özvegyétől, báró Lippe Vilmától vette meg Rosenberger Mór és felesége 1914-ben a szép öt szobás polgári lakást és üzletet és a mögötte lévő telket. 1941-ben ajándékozási szerződés keretében adták fiúknak, Rosenberger Imrének, akitől az 1940-es évek végén államosították. (Dombi Ferenc kutatásai alapján.)

Az ős, Rosenberger Sámuel (Csabrendek, 1843 – Zirc, 1912) önálló vas- és fűszerkereskedőként került Zircre az 1800-as évek vége felé, Zirc 15. számú házban laktak. Az üzlet igazi felvirágoztatója a fia lett, Rosenberger Mór (Csabrendek 1868 – Auschwitz 1942). Csabrendeken született, iskoláit Tapolcán végezte, több helyen segédként működött, kitanulta a kereskedő szakmát. 1897-ben önállósította magát Zircen. Vas- és bőrkereskedéssel is foglalkozott, cégét 1906-ban jegyeztette be. 1904-ben már a Zirci Járási Hitelszövetkezet, 1905-től a Zircvidéki Takarékpénztár igazgatósági tagja. Boltja vas-, szerszám-, és műszaki szaküzlet volt. Benzintöltő állomása nyilvános kút volt, 1928-tól a Shell Kőolaj Rt benzinkútját üzemeltette. Két alkalmazottal dolgozott. A Magyar Vaskereskedő c. újságban állandóan keresett segédet, aki nemcsak a vasáru-, hanem a festékkereskedésben is jártas. Bejegyezték a Vas-, acél-, és fémárukkal kereskedők országos jegyzékébe is (1942. nov. 30-ig). Rosenberger Mór tiltakozott a Hősök emlékműve felállítása ellen 1925-ben, mondván, rontja az üzletét. (Az emlékművet a pártház építése miatt 1964. október 31-én vitték a jelenlegi helyére, a Kistemplom melletti térre.) Később fegyvert és lőport, valamint 1938-tól brikett és darabos szén árusítását is végezte. Jómódú családként a zirci virilisek között szerepelt, községi képviselő is volt, adakozott különböző jótékonysági célokra. Felesége Wiener Kamilla, két gyermeke Imre és Ibolya. Igazi polgárcsaládként gyermekeiket nagy gonddal nevelték, többször hirdetett különböző lapokban, fia mellé házitanítót, nyolcéves kislánya mellé kisasszonyt keresett 1923-ban.

Rosenberger Imre (Zirc, 1903 – Budapest, 1977) Veszprémben, a Felsőkereskedelmi Iskolában tanult, majd apjával együtt vezették a vasárukereskedést. Nagyon intelligens ember volt, magas szintű zenei műveltsége révén a Zirci Szimfonikus Zenekar első hegedűse, koncertmestere, valamint tagja a Zirci vonósnégyesnek. A második világháború alatt munkaszolgálatosként a dudari vasútépítésen dolgozott, így megmenekült, szülei Auschwitzban haltak meg. A háború után egyedül maradt Rosenberger Imre vagyonát elvették, boltját államosították, bár mint kereskedő később tovább dolgozhatott benne. Egyedül élt, 1977-ben halt meg, Rákoskeresztúron a Kozma utcai temetőben nyugszik. A ma is mindenki által Vasboltnak nevezett üzlet magas színvonalon 130 éve működik, szolgálja Zirc és környéke lakosságát.

Kohn Sámuel és leszármazottjai a Deák F. utcában

A zirci Kohn család őse, Kohn Sámuel Tésről vándorolt be. 1888-ban létesített kereskedést a Neustiftben (ma Reguly utca). 1891-ben a zirci szatócsok között említik. 18 évig működtek ezen a helyen, majd házat építettek a Hosszú utcában (ma Deák Ferenc utca, a Kenyérgyár melletti telek) és a kor igényeinek megfelelően rendezték be az üzletüket. A helyi újság 1906. február 18. számában Kohn Sámuel családfő értesítette a nagyérdemű vásárlóközönségét, hogy liszt- bőr-, fűszer- és rőföskereskedését, marhasó raktárát új helyen fogja működtetni. „Dús választék, a legújabb divatáru női szövetekben, kamgarn, selyembatiszt és delivekben, valamint fűszer, liszt és gabonaneműekben. Különösen ajánlom saját őrlésű műmalmú lisztjeimet.” A családot elsősorban rőföskereskedőként említették Zircen. A Kohn-féle házban üzletrészeket is kiadtak, így = = Szemethy János = = kalapos mester 1905-ben hirdette magát, „A Kohn-féle házban kalapos műhelyt nyitok. Elvállalok mindenféle férfi és női kalapvasalást, valamint kész kalapok is kaphatók jutányos áron.”

Kohn Sámuel gyermekei is az üzletben dolgoztak. Fia, Kohn Ignác hirdeti a Zirc és Vidéke 1912-es számaiban: „a Deák Ferenc utcában, édesapja, Kohn Sámuel házában órás-és ékszerüzletet nyitott. Arany, ezüsttárgyakat és ékszereket tart, svájci zseb- és ingaórákat.

Másik fia, Kohn Jenő (1891 – 1944) Zirc Deák F. u. 15. hirdeti: Keménygallér, fehérnemű- és vegytisztítás kifogástalanul a budapesti Király Gőzmosoda gyűjtőtelepén (oda szállítják) (Zirc és Vidéke 1931.12.05.). A zirciek „kis Kohn” néven emlegették a családot, így különböztetve meg a Bagolyvár mellett működő Kohn Mór gabonakereskedőtől. Szerették a boltjukat, az árukínálatukat, a két gyereküket, Kohn Sanyit és Juliskát. Ők hazatértek a deportálásból a háború után, édesanyjuk, Berger Frida Auschwitzban vesztette életét. Kohnék boltját a háború után államosították, így a család életben maradt tagjai távoztak Zircről. Kohn Jenőt a háború alatt 1944-ben egy német tiszt szóváltás után lőtte le Bakonycsernyén. A zirci zsidó temetőben temették el.

A Riesz család boltja

és lakása először a Fő utca 9. szám alatt volt, (ma Kossuth u. 5, Nagy Károly boltja mellett). Később a Deák Ferenc utca és a Rákóczi tér sarkára települtek át, a zirciek úgy is emlegették „Riesz-sarok”. A bolt hirdetésében szerepel az évszám, miszerint 1895-ben nyitották meg. Az üzletnek gazdag árukészlete volt, a helyi újságban 1905-ben megjelent hirdetésük szerint: „üveg- porcelánedények, ruházat, cipők, szalma- és nemezkalapok, ingek, gallérok, francia batisztok, nap- és esőernyők, futó- és szmirnaszőnyegek”. A családot rőfös, illetve textilkereskedőként tartották számon.

A Jásdról Zircre költözött családfő, Riesz József 1912-ben halt meg, fia, Riesz József vette át az üzlet vezetését. Az első világháborúban besorozták, hősiesen harcolt, neve szerepel a harcokban részt vett zsidók emlékalbumában. A Riesz házaspárt nem hurcolták el 1944-ben, egyik lányuk, Ilona vesztette életét a vészkorszakban. A háború után a család megmaradt tagjai az államosítások miatt nem folytathatták a kereskedést.

Schmidek Márkus

1905-ben hirdette Zirc, Fő utca 16. alatti üzletét, miszerint „úri- és női divatáruházában elegáns női kelmék, valódi francia batisztok, voil delainok, levantinok mesés olcsó áron kaphatók”. Később kézimunkázással kapcsolatos cikkeket is tartott, előnyomást is végzett. (Az üzletet később Rácz Dezső vette át (ma Kossuth Lajos utca 11.).

Cuhavölgyi Klára

• 

  A Hősök szobra, mögötte a Rosenberger-féle vaskereskedés. Képeslap 1926..jpg

• 

  A Zirci Szimfonikus Zenekar 1958-ban, az első hegedűs (szemüvegben) Rosenberger Imre

• 

  Hirdetés 1905-ben

• 

  Riesz József hirdetése