Hortolányi Gyula

HORTOLÁNYI Gyula (? 1923–Bp., 1975. dec.) barlangkutató.

Élete

A legelső, barlangokat kutató búvárok közé tartozott, akik hosszabb távon is bemerészkedtek a föld vízzel telt vénáiba. Így jellemezte őt tanítványa Plózer István, a később tragikus véget ért tapolcai barlangkutató. Az 1950-es évek végén az MHS Budapesti Elnökségének Központi Könnyűbúvár Szakosztályában szervezte a Baradla-Alsó-, Gombaszögi-, Kossuth-, és a Tapolcai Tavas-barlang víz alatti részeinek kutatását. 1960 novemberében az ő segítségével kezdték el sikeres tapolcai kutatómunkájukat. Az év végét tíznapos táborral a barlangban töltötték, s a csónakázó körjáratból nyíló, három szifonba beúszva, összesen kb. 300 m. új járatot fedeztek fel, amelyből 214 métert fel is térképeztek. Munkájukról fekete-fehér víz alatti filmet készítettek, ezt 1961-ben a bécsi III. Szpeleológiai Kongresszuson, Kessler Hubert előadásával nagy sikerrel be is mutattak. Később ő segítet létrehozni a Tapolcai munkacsoportot, melynek feladata az ország leghosszabb víz alatti barlangjának komplex feltárása volt.

Művei

• A tapolcai Tavas-barlang víz alatti folytatásának felderítése. = Karszt és Barlang, 1962. l. sz.
• Javaslat a Veszprém megyei Tapolca Tavas-barlangjának kutatómunkáira vonatkozóan. Karszt és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 7-8. sz.

Irodalom

• PLÓZER István: H. Gy. = Karszt és Barlang, 1976. 1. sz.