Hrabovszky György

HRABOVSZKY György (Homokbödöge, 1762. márc. 8.–Lajoskomárom, 1825. ápr. 12.) író, ev. lelkész.

Élete

Tanulmányait Téten kezdte, középiskolába Sopronban járt. 1784–1786-ban Uraiújfaluban lelkész, majd a wittenbergi és a hallei egyetemen tanult. 1788-ban a várpalotaiak meghívására lelkész. Várpalotán megszervezte a második tanítói állást, 1789-ben a mester kamráját oskolaházzá átalakítva bővítette az iskolát, az iparosoknál dolgozó inasok számára vasárnapi tanítást kezdeményezett. 1789-ben elfogadtatta iskolatörvényét, amely az egész egyházmegye területén érvényessé vált. Elhagyott gyerekek számára 1793-ban árvaházat alapított. 1795-től Kissomlyón lelkész, 1803-tól esperes az alsó-veszprémi egyházmegyében. 1812-ben lemondott hivataláról, 1817-ben Lajoskomáromba költözött. Munkásságának nagy részét versek, prédikációk és gyászbeszédek alkotják.

Művei

• Jobb egyházi embernek kevés tudománnyal bírni. Pest, 1787. Vp., 1793.
• A dunántúli evang. conf. superintendentia prédikátorai. Vp., 1806.
• Tudós asszonyokról. = Tudományos Gyűjtemény, 1817.
• Győrvármegyei írók. Győr, 1820.
• Brutus Mihály historiográfus élete. Győr, 1825.

Irodalom

• EÖTVÖS Lajos: ~. Vp., 1866.
• SZIJ Rezső: Várpalota. Bp., 1960.
• PAJOR József: Aki a pedagógiai lexikonból kimaradt. –. = Magyar Pedagógiai Híradó, 1981. 2. sz.
• KÖNCZÖL Imre: Várpalota rövid története. Várpalota, 1988.
• PACSUNÉ FODOR Sára: A várpalotai iskolák története. Vp., 1991.