Iklódy-Szabó Andor

IKLÓDY-SZABÓ Andor, iklódí, 1914-ig Szabó Andor (Vp., 1880. okt. 13.– Nagymaros, 1970. ápr. 19.) jogász, pénzügyi szakember. Szabó Imre fia, ~ János testvére.

Élete

Középiskolába a Veszprémi Piarista Gimnáziumba járt, Budapesten érettségizet A budapesti, bécsi, berlini és párizsi egyetemeken tanult, 1902-ben Budapesten államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1902-től a pestvidéki és a dévai pénzügyigazgatóságon fogalmazó. 1905-től a Pénzügyminisztériumban, miniszteri fogalmazóként, pénzügyi titkárként dolgozott. A húszas–harmincas években jelentős szerepet játszott a magyar pénzügypolitika alakításában. 1919-ben a Külügyminisztérium pénzügyi osztályának, majd a Pénzügyminisztérium hitelügyi főosztályának vezetője, 1927-től államtitkára. 1932 és 1937 között a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa, majd 1947-ig (nyugdíjasként és címzetes államtitkárként) az Angol–Magyar Bank Rt. ügyvezető igazgatója. Számos hazai pénzintézet és nagyvállalat igazgatóságának, felügyelő-bizottságának volt tagja, alelnöke, elnöke, kormánybiztosa. Széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal ren-delkezett, a Föld több országában megbízottként, konferencia résztvevőjeként képviselte hazánk és a magyar pénzügypiac érdekeit.. A háború utáni államosítások a nyugdíjasként betöltött megbízásait is megszüntették. 1951-ben Budapestről kitelepítették Tápiógyörgyére, ahol 1953-ig rendőri felügyelet alatt élt. 1954-ben Nagymarosra költözött, a település temetőjében nyugszik.

Művei

• A Balaton és a közlekedés. = Balatoni Kurír, 1935. júl. 24; 1937. máj. 5.

Irodalom

• SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941.
• LICHNECKERT András: Alsóörs története. Vp., 1996.
• HADNAGY Károly: A Balaton tudományos, művészeti és közéleti arcképcsarnoka. (200 személy arcképével és életrajzával.) Tihany, 2007.