Kántás Károly

KÁNTÁS Károly (Sóly, 1912. dec. 2.–Bécs, 1991. márc. 13.) geofizikus, geológus.

Élete

A műszaki tudományok doktora (1952). Az MTA leveleő tagja 1954-ben, kizárták 1955-ben, tagságát helyreállították 2000-ben. 1936-ban a budapesti egyetemen matematika–fizika szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1937-től a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. geofizikusa, 1944 őszén a nyilas kormányzat elbocsátotta. 1945-től 1947-ig ismét a MAORT munkatársa. 1947-től a Sopronban, 1951 és 1956 között Miskolcon egyetemi tanár. Egyidejűleg 1955–1956-ban az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumának igazgatója, a Kínában dolgozó magyar geofizikus csoport vezetője. 1956 végén családjával együtt Ausztriába távozott és haláláig Bécsben élt. Eleinte a Dunántúl mágneses felmérésével foglalkozott, kutatásai során új módszereket és műszereket fejlesztett ki. Hazánkban ő vezette be a nagymélységű üledékes medencék vizsgálatára is alkalmas tellorikus módszert. 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

Művei

• A Dunántúl regionális geofizikája. = Földtani Közlöny, 1950.
• Korszerű elektromos mérések az olajfeltárások szolgálatában. = Földtani Közlöny, 1950.

Irodalom

• ÁDÁM Antal–TAKÁCS Ernő: ~. = Magyar Geofizika, 1992.