Karsay Sándor

KARSAY Sándor (Győr, 1814. márc. 15.–Győr, 1902. jún. 4.) ev. püspök.

Élete

Kis János szuperintendens támogatásával 1830-tól Sopronban teológiai tanulmányokat folytatott, 1833–1834-ben Bécsben tanult, majd két évig nevelősködött gróf Zay Károly gyermekei mellett. 1837–1939-es években először segéd-, nemsokára rendes lelkész Mencshelyen. Innen Tétre költözött lelkésznek. A Dunántúli Egyházkerület 1847-ben aljegyzővé, 1863-ban főjegyzővé, 1866-ban pedig püspökké választotta, amely tisztségéről 1895-ben mondott le. 1867-től Győrben lelkész, s ezt az állást a püspökségről történő lemondása után is megtartotta. 1887-ben nemességet kapott. Püspökként elsősorban tanügyi kérdésekkel foglalkozott. Főként egyházi jellegű beszédei jelentek meg nyomtatásban. Számos vallásos költeményt és éneket írt, fordított is. Szerkesztette az Ágenda c. folyóiratot. A győri köztemetőben nyugszik. M.: Általános és részletes tanmód protestáns népiskolai tanítók számára. Pápa, 1844. – Gyűlést megnyitó beszéd…Győr, 1846. – Oltári beszéd a nagydémi evangélikus Fiókegyház templomszentelésén. Pápa, 1858.

Irodalom

• PAYR Sándor: –. = Evangélikus Egyházi Élet, 1914.