Kozma Andor

KOZMA Andor, leveldi (Marcali, 1861. jan. 12.–Bp., 1933. ápr. 16.) költő, író, műfordító. Kozma Sándor fia.

Élete

Középiskoláit részben a Pápai Református Kollégiumban végezte, ezt idézi fel legszebb versében, a Carthagói harangokban. A pesti egyetemen jogot végzett. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője, később vezértitkára. 1893-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1899-től másodtitkára. 1910-ben kormánypárti programmal országgyűlési képviselővé választották. Több budapesti lapnak is állandó munkatársa volt. Költészetében formailag Arany Jánost követi, de konzervatív magatartás jellemzi.

Művei

• A tegnap és a ma. (v.) Bp., 1889.
• Szatírák. (v.) Bp., 1898.
• Vallásos költemények. Bp., 1902.
• Magyar symphoniák. (Hazafias verseinek gyűjteménye.) Bp., 1909.
• Gyulay Pál, az ember és a költő. (tan.) Bp., 1913.
• Eötvös József. (tan.) Bp., 1913.
• Turán. (Ősrege.) Bp., 1922.
• Honfoglalás. (Történeti r.) Bp., 1925.
• Arany János. (tan.) Bp., 1926.
• Petőfi. (Költői r.) Bp., 1927.
• Az öreg iskola. (Összeáll., és előszó: MERÉNYI László.) Pápa, 2001. (Pápai diákok 11.)

Irodalom

• MERÉNYI Oszkár: ~ (1861–1933). Kaposvár, 1941.
• KOMLÓS Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. 1959.
• MERÉNYI László: ~ és Veszprém megye. = Új Horizont, 1998. 2. sz.