Mating Béla

MATING Béla (Padrag, 1932. máj. 5.–Miskolc, 2003. ápr. 17.) olajmérnök. Apja: Mating Ambrus szállítógépész. A műszaki tudományok kandidátusa (1975).

Élete

1950-ben a Veszprémi Piarista Gimnáziumban, 1951-ben a Sümegi Állami Gimnázium tanult. 1956-ban a Soproni Műszaki Egyetemen oklevelet, a Miskolc Nehézipari Műszaki Egyetemen 1970-ben doktori címet, 1988-ban PhD fokozatot szerzett. 1956–1959-es években Műszaki Egyetemi Karok, Sopron, egyetemi tanársegéd. 1959-től 1963-ig tanársegéd, 1963–1975-ös években adjunktus, 1975–1996 docens, 1984-től 1995-ig tanszékvezető a Nehézipar Műszaki Egyetemen, 1993–1995 intézet igazgató a Miskolci Egyetemen. Tagja volt: 1953-tól az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, 1980-tól a MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága Bányászati Szakbizottságának, 1983 és 1999 között az MTA Bányászati Tudományos Bizottságának, 1983-tól a Kőolaj és Földgáz szerkesztő bizottságának, 1985-től 1993-ig a Bányamérnöki Kar Doktori Tanácsának, 1988–1991 az Egyetemi Doktori Bizottságnak. 1988-től 1996-ig a Publikations of the University of Miskolc szerkesztő bizottságának, 1988 és 1996 között a Miskolci Egyetem Közleményei szerkesztő bizottságának, 1992-től a Society of Petroleum Engineers-nek (Dallas USA), 1993-tól a MTA Bányászati Tudományos Bizottság Bányászati Kémiai Munkabizottságának, az MTA Köztestületnek, 1995-től a MTA Miskolci Akadémiai Bizottság Bányászati Történeti Bizottságának tagja. Elnöke 1988-tól a Miskolci Akadémiai Bizottság Bányászati Környezetvédelmi Munkabizottságának. Részese sikeres hazai és külföldi pályázatoknak. Szakértő; társszerzője szabadalmaknak; témavezetője ipari kutatásoknak stb.

Díjai

1970 az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (Oktásügyi Minisztérium). 1974 Munka Érdemrend, bronz. 1976 Bányász Szolgálati Érdemérem, ezüst. (Min. Tanács). 1978 Bányász Szolgálati Érdemérem, arany. 1982 Kiváló Munkáért (Min. Tanács). 1991 Bányász Szolgálati Érdemérem, gyémánt. 1992 Signum Aureum Universitatis Miskolci Egyetem. 1993 Soltz Vilmos Emlékérem (OMBKE). 1995 Kiváló Bányász Kitüntető Cím (Ipari Kereskedelmi Min.). 1999 Jubileumi Egyetemi emlékérem (Miskolci Egyetem).

Művei

Fontosabb hazai és külföldi (nagyobb részt társszerzős) publikációinak száma közel harminc. Legtöbb a Miskolci Egyetem Közleményei című kiadványban ill. a Kőolaj és Földgáz című szaklapban jelent meg. Szerzője a Magyar Nagylexikon Kőolaj és Földgázbányászat címszavainak és szócikkeinek.

• Rezervoármechanikai számítások. (Társszerző.) Bp.. 1966.
• Kőolaj és földgázbányászat I. Bp., 1969., 1972.
• Rezervoármechanika I. (Társszerző.) Bp. 1982.
• Szénhidrogéniparunk nagyjai. (Gyulai Zoltán 1900–1977.) (Minikönyv.) Miskolc, 1989.
• Az Olajtermelés-tanszék története. Bp., 1991.
• Szilas A. Pál (1921–1991) emlékére. Miskolc, 1992. (Minikönyv), 1993. Szerzője ill. társszerzője hat oktatási segédletnek.

Irodalom

• NYAKAS Szilárd: Orvosnak készült, doktor lett. = Déli Hírlap. 1970. nov. 13.
• TÓTH József: Kandidátusi értekezések megvédése (Dr.~). = Kőolaj és Földgáz, 1975. 9. sz.
• Természettudományos és műszaki ki kicsoda I. Bp., 1986.
• Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kar, Fluidumtermelő és szállító rendszerek doktori alapprogram akreditációja, 1999.
• TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon 2. Ajka, 2008.