Nagy Gyula

NAGY Gyula (Várpalota, 1922. aug. 9.–Várpalota, 1966. márc. 19.) festőművész.

Élete

Iskoláit szülővárosában végezte. Rajztanára, Benkő Béla fedezte fel tehetségét, és továbbtanulásra bátorította. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa. 1942–1943-ban a firenzei akadémián tanult. 1954-től Várpalotán élt. Képsorozatot készített a bányászok életéről. A nyári hónapokat Alsóörsön töltötte, ahol a Balaton volt fő ihletője és forrása művészetének. 1956 után többször járt Olaszországban, festői érdeklődése vonzotta az olasz tájhoz. Főként tájképeket, életképeket és arcképeket festett. Kiállított Firenzében, 1963-ban és 1965-ben, Veszprémben. 1952-től sok nemzeti tárlaton szerepelt képeivel. 1956-ban gyűjteményes kiállítása volt a Csók Galériában. Várpalotán két alkalommal rendeztek kiállítást alkotásaiból, utcát és városi galériát neveztek el róla. Sírja a várpalotai r. k. temetőben van. Alkotásait a közintézmények sora őrzi. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki.

Irodalom

• SZIJ Rezső: ~. Bp., 1965.
• SZIJ Rezső: Műemlékek és műalkotások Várpalotán. Bp., 1965.
• BODNÁR Éva: ~ 1922–1966 emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria és Bakonyi Múzeum. Veszprém-Bp., 1976.
• MÉSZÁROS Imre: ~ (1922–1966) emlékkiállítása. (Társszerző.) Várpalota, 1988.