Pauler Gyula

PAULER Gyula (Zágráb, 1841. máj. 11.–Badacsonytomaj, 1903. júl. 6.) levéltáros, történész, író.

Élete

Horváth Mihály ajánlatára az MTA 1870-ben levelező-, 1877-ben rendes taggá választotta. Középiskolába Budapesten a piaristáknál járt, majd az egyetem jogi karán, 1863-ban szerzett ügyvédi oklevelet. 1874-ig ügyvédként dolgozott, de már ekkor is főként történetkutatói tevékenységet folytatott. 1874-től országos főlevéltárnok. Külföldi tapasztalatok alapján kialakította az Országos Levéltár szervezetét és Ő volt az intézmény első igazgatója. Kezdetben történelemelméleti kérdésekkel is foglalkozott, munkái rendkívüli adatgazdagságukkal tűntek ki. Badacsonyi birtokán halt meg, sírja Budapesten van. 1894-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját.

Művei

• Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése. Budapest, 1876.
• A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. 1–2. Köt. Budapest, 1893.
• A Habsburg királyok története, 1526–1825.
• A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900.
• A magyar nemzet története Szt. Istvánig. Budapest, 1900.

Irodalom

• THALLÓCZY Lajos: ~ emlékezete. 1–3. rész. = Századok, 1911. 4–6. sz.
• BÉKEFI Remig: ~ emlékezete. Budapest, 1904.
• KÁROLYI Árpád: Emlékbeszéd ~ fölött. Budapest, 1913. (MTA Emlékbeszédek.)