Petőfi Sándor
PETŐFI Sándor (Kiskörös, 1823. jan. 1.–Fehéregyháza, 1849. júl. 31.) költő.
Élete
1841 márciusában felkereste Pápán tanuló rokonát, Orlay Petrich Somát. Néhány hetet Pápán töltött és a Református Főiskolán az előadásokat is látogatta. Az év októberétől a főiskola 7. logikai osztályának rendes tanulója. Tanára, Tarczy Lajos ajánlására Horváth István ügyvédnél írnokoskodott. Baráti köre elsősorban a Főiskolai Képzőtársaság révén alakult ki, amelynek tevékeny tagja volt. Verseket írt, szavalt, Heine és Schiller műveket fordított. A Képzőtársaság ma is őrzött Érdemkönyvéből tudjuk, hogy akkor még versei alá a Petrovics nevet írta, de Bárány Gusztáv: Literatúrai zsengék c. kéziratos művének hátlapjára már kétszer is leírta: Petőfy. Petrovicsból tehát Pápán lett Petőfi. Ekkor jelent meg nyomtatásban, Bajza Athenaeumában első verse, A borozó. A Pápán kiadott Népbarát c. naptárban is megjelent két verse. 1842 októberében ismét Pápán tartózkodott. Megélhetését azonban nem látta biztosítottnak, ezért november 2-án elhagyta a várost. Ezután csak 1843 tavaszán járt a Pápán, ahol barátai nagy örömmel ünnepelték a váratlan találkozást. Az iskolát nem látogatta, csak a Képzőtársaságot és a könyvtárat. A Petőfi Sándor u. 11. sz. ház falán, ahol Orlay Petrich Somával közös lakása volt, ma emléktábla van. Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített mellszobrát 1931-ben, egészalakos szobrát, Somogyi József alkotását 1973-ban avatták. Szeberényi Lajoshoz írt levele szerint 1841 őszén, Pápára tartva Keszthelyen is megfordult. Darnay Kálmán vitatható állítása szerint nemcsak átutazott ekkor Sümegen, hanem néhány napot is töltött ott, az akkor ott tartózkodó színtársulatnál működő Fekete Mihállyal együtt. 1841 nyarán Pestről jövet járt Balatonfüreden, innen átkelve a Balatonon Somogyba, majd Tolnába ment. Helyi hagyomány szerint 1842-ben egy kirándulás alkalmával megfordult Gannán, ahol verset írt a mauzóleum párkányára. A Petőfi-irodalom kétségbe vonja ennek hiteleségét. A hagyomány szerint pápai tartózkodása alatt Puzdor Gyulával együtt járt Ajkán. A Petőfi-irodalom megkérdőjelezi ennek hitelességét is. A várpalotaiak három látogatást is számon tartanak. Először 1839 májusában Székesfehérvárról Vas megyébe gyalogolt és ez csak Várpalotán átmenve történhetett. 1842 novemberében viszont Pápáról Veszprémen, és feltételezhetően Várpalotán keresztül utazott Székesfehérvárra. A harmadik palotai útról írásos emlék is maradt. A Szeget szeggel c. költeményének kéziratán “Puszta-Palota, 1843. április” olvasható. Könczöl Imre egy negyedik látogatást is feltételez, mégpedig 1848 tavaszán, amikor is (szerinte) nem Veszprémbe utazott, hanem István öccséhez Várpalotára, aki 1845 és 1848 között ebben a városban lakott, és akivel ebben az időben is kapcsolatban állt. Utazásai során (feltehetően) több alkalommal is járt Veszprémben. 1842. november 2-án otthagyva Pápát Veszprém felé vette útját, amiről Vadonban c. verse is tanúskodik. 1848. március 5–6.-án a későbbi Bakony Szállóban lakott, és a városban töltött egy-két napot, itt értesült a francia forradalomról. A veszprémi látogatást Szuper Károly színigazgató naplójában örökítette meg.
Irodalom
- ORLAI Soma: Adatok ~ életéhez. = Budapest, Szle, 1879. 37. sz.
- RÁNZAI Péter: ~ és Puzdor Gyula, Veszprém 1943.
- KÖNCZÖL Imre: ~ utjain Veszprém megyében. Veszprém, 1973.
- PRAZNOVZSKY Mihály: ~ életének néhány veszprémi vonatkozásáról. = Veszprémi Szemle, 1994. márc.
- PRAZNOVSZKY Mihály: ~ veszprémi napjai. = Tájirodalom. Veszprém, 1996.
- NÁDASDY Lajos: ~, a pápai diák. = Új Horizont, 1998. Különszám.
