Tarczy Lajos

TARCZY Lajos (Hetény, 1807. dec. 6.–Bécs, 1881. márc. 20.) író, természettudós, tanár. Az MTA 1838-ban levelező-, 1840-ben rendes taggá választotta.

Élete

Bölcseleti tanulmányait Pápán végezte, 1833-tól a Pápai Református Kollégium tanára, később annak egyik újjáteremtője. Magyar katedráról elsőként hirdette a hegeli eszméket. Nézetei miatt később le kellett mondania a filozófia tanításáról. Egyénisége maradandó hatással volt irodalmunk számos későbbi kiválóságára, Petőfire, Jókaira, Eötvös Károlyra. 1841-től 1844-ig a Képzőtársaság elnöke. Előszót írt a Tavasz c. zsebkönyvhöz (1845), amely Petőfi és Jókai írásait is tartalmazta. Termékeny volt Széchenyi Istvánhoz fűződő barátsága, ösztönzést adott pápai 25 holdas mintagazdaságának kialakításához. 2003-tól Pápán általános iskola (Jókai Mór u. 37.) viseli nevét. Emlékét tábla őrzi volt lakása, a Jókai u. 26. sz. ház, 2006-tól (Cserneczky Attila alkotása) a nevét viselő általános iskola falán. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik,

Művei

• A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége. Pest, 1843.
• Természettan. Pápa, 1838. (Elnyerte az Akadémia nagyjutalmát.)
• Népszerű természettan. Pápa, 1843.

Irodalom

• EÖTVÖS Károly: Magyar alakok. Budapest, 1901.
• SZÉNÁSSY Árpád: Heténytől Pápáig. Hetény, 1983.
• Tarczy Lajos levele Tóth Ferenchez. = Pannon Panteon 7. Veszprém, 1992.
• BEÖTHY Ottó: A hégeli tanok magyarországi történetéhez. (1818–1844). = Pannon Panteon 7. Veszprém, 1992.
• KÖVY Zsolt: A pápai szellemiség. = Új Horizont, 1993. 6. sz.
• KÖVY Zsolt: Egy magyar polihisztor elme időszerűsége, – (1807–1881). = 1000 éves a magyarországi iskola. Veszprém, 1995.