Őz Pál

ŐZ Pál (Pápa, 1766 körül–Buda, 1795. jún. 2.) jogász. A magyar jakobinus mozgalom résztvevője és vértanúja.

Élete

Besztercebányán majd Pozsonyban járt középiskolába, jogot pedig a pesti egyetemen hallgatott. Először Gyürky István Nógrád-megyei alispán fiának házitanítója. 1790–1791-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Diarium Diaetale c. latin nyelvű országgyűlési naplója kiadatlan (az OSZK tulajdonában van). 1791-ben a ref. egyházi zsinatnak is résztvevője. 1792-től ügyvéd. Előbb a jozefinista reformok, majd a polgári átalakulás híve. A magyar jakobinus mozgalomban való részvételéért, mint a Szabadság és Egyenlőség Társaság tagját 1794. december 11-én éjjel letartóztatták. A bíróság előtt is bátran kiállt a polgári átalakulás és a köztársasági eszmék mellett, hangoztatta a jobbágyok felszabadításának szükségességét. Bár a mozgalomban nem játszott vezető szerepet, halálra ítélték, és a Vérmezőn lefejezték. Kéziratait A magyar jakobinusok iratai (1–3. Köt. Bp., 1952–1957. Kiad. BENDA Kálmán) c. munka tartalmazza.

Irodalom

• BARTUCZ Lajos: A magyar jakobinusok exhumálása. = A magyar jakobinusok emlékezete. Bp., 1919.
• ECKHARDT Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp., 1924.
• DEGRÉ Alajos: ~ szerepe a magyar jakobinus mozgalomban. = Állam és Jog, 1953. 3. sz.
• BENDA Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. Bp., 1957.