Barbarits Lajos

BARBARITS Lajos (Veszprém, 1899. okt. 3.-Bp., 1981. júl. 29.) újságíró, agrártörténész.

Élete

Középiskoláit Pápán végezte, majd 1923-ban Keszthelyen szerzett oklevelet. Nagykanizsán telepedett le, ahol a Zalai Közlöny c. újság munkatársa, 1926 és 1944 között felelős szerkesztője. A nyilas hatalomátvétel után bujdosott, de elfogták, és a Gestapó fogságába került. 1945-1948-as években a Nagykanizsai Nyomda vezetője. 1954-1957-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, majd 10 évig főigazgató-helyettese. 1925-ben szerkesztette a Vásári Értesítő c. lapot. A Keszthelyi Újság, a Hazám, az Új Élet és a Visszhang című lapokban is megjelentek versei, elbeszélései és egyéb írásai. A mezőgazdaság gépesítéséről, valamint a muzeológia tárgyköréből jelentek meg szakcikkei itthon és külföldön. Kiemelkedő alkotása a Nagykanizsa c. monográfia.

Művei

• Nagykanizsa. Bp., 1929.
• Őszi gyónás. (v.) Bp., 1934.
• Mezőgazdaságunk gépesítésének kezdetei. Bp., 1958.
• A cséphadarótól a kombájnig. Bp., 1959.
• A gőzekeszántás története. Bp., 1960.
• A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon. Bp., 1965.

Irodalom

• DEGRÉ Alajos: Emlékezés Nagykanizsa monográfusára. = Zalai Hl, 1981. aug. 30. (Révai Új Lexikona 2. kötet szerint keresztneve: János.)