Bartha László

BARTHA László (Kolozsvár, 1908. augusztus 5. - Budapest, 1998. február 5.) festőművész.

1927-1933-as években, Benkhard Ágost tanítványaként tanult a Képzőművészeti Főiskolán. A KUT művészeti csoport tagja. 1936 és 1938 között Olaszországban, 1946-1948-ban ösztöndíjasként Franciaországban dolgozott. 1955-ben, Tihanyban telepedett le, 1968 után Kőszegen élt és dolgozott. A francia iskolázottsággal rendelkező, posztimpresszionista stílusban dolgozó magyar festők egyik legegyénibb képviselője. Balatoni tájképeit, csendéleteit, intéreurjeit és arcképeit a dekoratív, szellemes kompozíció, H. Matisse és R. Dufy művészetével rokon varázsos kolorit jellemzi. Több mint másfélszáz könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető könyvkiadók számára. Illusztrációi és akvarelljei is szellemesek és finomak. Több fővárosi és vidéki színháznak, köztük a Veszprémi Petőfi Színháznak tervezett díszleteket. 1942 után önálló kiállítások sorával mutatkozott be itthon és külföldön, főként Nyugat-európai országokban. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Több alkotását őrzi a Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Művészeti munkásságát 1942-ben a Szinnyei Társaság nagydíjával, 1962-ben a Veszprém megyei Egry-díjjal, 1963-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1975-től Érdemes Művész, 1984 után Kiváló Művész. 1993-ban Kossuth Díjat kapott.

Irodalom

• Művészéletrajzok. Budapest, 1985.
• SALAMON Nándor: Bartha László életmű-kiállítása. = Új Horizont, 1994. 3. sz.
• SOLYMÁR István: Bartha László. Budapest. 1966.
• HORVÁTH György: Bartha László. Budapest. 1978., 1992.
• P. SZÜCS Julianna: A civilizáció emlékezete. ~ halálára. = Népszabadság, 1998. február 25.
• GOPCSA Katalin: Búcsú Bartha László festőművésztől. = Napló, 1998. február 25.