Benyák Bernát

BENYÁK Bernát (Komárom, 1745. december 10. - Selmecbánya, 1829. március 1.) tanár, író, filozófus, nyelvész.

Élete

Felvilágosodott gondolkodású piarista tanár, aki 1864-től volt a rend tagja. Vác, Pest, Székesfehérvár, Szeged és más városok mellett az 1760-as években, a veszprémi gimnáziumban is tanított. 1779-ben a pesti egyetemen Ő adta elő először magyar nyelven a filozófiát és törekedett a magyar szakkifejezések megalkotására. Jelentős tevékenységet folytatott az iskolai drámaírás és a színjátszás területén. Mintegy húsz iskolai színművet alkotott. Irt még bölcselettörténeti, logikai és erkölcstani munkákat.

Művei

• Egész logikából és oktatófizikából válogatott cikkelyek. Kalocsa, 1777.
• Okos elmének mulatozásai. Pest, 1783.
• Gramatica Hungarica. Selmecbánya, 1816.
• Opuscula poetica. Wien, 1819.

Irodalom

• TAKÁTS Sándor: Benyák Bernát és a magyar oktatásügy. Budapest, 1891.
• TAKÁTS Sándor: Egy elfelejtett nyelvújító. = Magyar Nyelvőr, 1901. 9. sz.
• KORNIS Gyula: A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. = Magyaar Nyelv, 1907. 3-6. sz.
• BÁCSKAINÉ P. Zsuzsa: Benyák Bernát és a francia irodalom. Szeged, 1939.
• VÖRÖS Imre: Benyák Bernát ismeretlen Voltaire-fordítása. = ItK, 1979. 2. sz.
• KOLEK Zsolt: Benyák Bernát versei Veszprémről és a Balatonról. = Új Hor. 1997. 3. sz.