Bertalan Károly

BERTALAN Károly (Veszprém, 1914. november 13. - Budapest, 1978. augusztus 27.) geológus, barlangkutató.

Élete

A veszprémi piarista gimnáziumban érettségizett, a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet, majd 1944-ben a Bakonybél és környéke ó-harmad kori képződményeinek vizsgálatából doktorált. Budapesten tanított, egyben a Nemzeti Múzeum geológus szakértője. A háború után ipariskolában tanár, 1950 után a Földtani Intézetben dolgozott, geológiai kutatásokat végzett. 1949-től a Középdunántúli Szénipari Központ geológusa, majd Várpalotán a Bányászati Kutatási és Mélyfúró Vállalat geológiai laboratóriumát vezette. Még az év őszén a Magyar Állami Földtani Intézet a bakonyi bauxitkutató munkálatokhoz irányította. 1961-ben megbízták a Földtani Térképtár felállításával, amelynek 1978-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. Nevéhez fűződik a fenyőfői és a kislődi bauxit-előfordulások feltárása. A geológia mellett a barlangkutatásra fordította minden idejét. Rhé Gyula buzdítására 1935-ben megszervezte a Magyar Turista Egyesület bakonyi osztályának barlangkutató csoportját. Évtizedekig gondozta kéziratban maradt országos barlangkataszterét. 1959 és 1962 között a Karszt- és Barlangkutatás c. lap szerkesztője. A veszprémi Tekeres-völgyi sziklaüreg kutatásakor fedezte fel az örvös lemming legdélibb előfordulását. A Bakony hegység barlangjai c. munkájában 57 különböző barlangot ismertet. Több szakmai szervezet vezetőségének tagja, folyóiratok és évkönyvek szerkesztője volt. Szakmai munkásságát 1964-ben a Hermann Ottó-emlékéremmel ismerték el.

Művei

• Bauxitföldtani kutatások Magyarországon 1950-1954 között. = MÁFKI évkönyv, 1957.
• A magyar karszt- és barlangkutatás története évszámokban. Budapest, 1977.

Irodalom

• VERESS Márton: Bertalan Károly emlékére. = Veszprém Megyei Múzeumi Közlemény 16. Természettudomány. Veszprém, 1981.
• Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. Budapest, 1989.