Bozzay Pál

BOZZAY Pál (Kővágóörs, 1829. jan. 10.-Zánka, 1852. júl. 21.) jogász, költő.

Szülei Kővágóörsön voltak földbirtokosok. Gimnáziumba Pozsonyban járt, majd Késmárkon jogot tanult. 1847-ben Gulácson joggyakornok, később jogász. Részt vett az 1847-es pozsonyi és az 1848-as pesti országgyűlésen. Verseit 1847-től folyamatosan Jókai lapja, az Életképek közölte. Petőfi és Arany is elismerően nyilatkozott munkáiról. 1848-ban Pestre költözött. Ekkor jelent meg Kelet könyvei c. költői elmélkedése. Részt vett a szabadságharcban, 1849-ben egy ideig bujkált, majd elfogták és besorozták az osztrák hadseregbe. Idegenben, súlyos testi és lelki szenvedések között írta elégikus hangulatú, hazavágyódó verseit. 1852-ben, mint gyógyíthatatlan beteget elbocsátották a hadseregből, Zánkán nagybátyja, Diskay Jonathán birtokán keresett volna gyógyulást, de néhány hónap múltán meghalt. Megmaradt 32 versének fő témája a szerelem és a hazaszeretet, az elhívatottság, a haza szolgálata. Álltam ablakod alatt c. verse, megzenésített formában még a 20. század első felében is népszerű volt. Síremléke a zánkai temetőben van. M.: Bozzai Pál hagyományai. (LÉVAY József életrajzi bev.) Bp., 1886. - Versek. Bp., 1886.

Irodalom

• LAKATOS Vince: ~, Balatonvidék. Bp., 1902.
• PÁNDI Pál: “Kisértetjárás” Magyarországon. 1-2. Köt. Bp., 1972.
• FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1889.
• BENKE László: Emlékbeszéd ~ 1848-as költőről a zánkai temetőben. = Gyökerek ezek itt...Révfülöp, 1996. (Révfülöpi Honismereti Füzetek 2.)
• POÓR Ferenc: Negyvennyolcas honvédköltő a zánkai sírkertben. = Honismeret, 1996. 1. sz.